ISTEN ÍTÉLETÉNEK ÓRÁJA

Évekkel ezelőtt a National Geographic beszámolt egy erdőtűzről az Egyesült Államok Yellowstone Nemzeti Parkjában. A tűz után erdészek járták végig a terepet, hogy felmérjék a károkat. Az egyik erdész egy fa tövében egy valósággal hamuvá égett madarat talált. A hátborzongató látvány egészen felkavarta a férfit, aki egy bottal megpiszkálta a madarat.
Amikor hozzáért, három pici madárfióka szaladt ki a halott anyamadár szárnyai alól. A szerető anya a fenyegető veszély tudatában levitte a fiókáit a fa tövébe és a szárnyai alá gyűjtötte őket. Elrepülhetett volna, hogy biztonságban legyen, de nem akarta magára hagyni a kicsinyeit. Beszédes kép ez a Krisztusban biztonságban lévő hívőkről!
Krisztust Isten ítéletének tüze égette a Golgotán, és mindazok, akik benne vannak, örök biztonságra lelnek a szárnyai alatt. A kereszten úgy ítélték el Krisztust, mint egy bűnözőt, hogy mi majd a mennyei ország igaz polgárainak ítéltethessünk. Bűnözőként ítélték el, hogy mi elkerülhessük az örök halál pusztító tüzét – képletesen, de a szó legszorosabb értelmében is.
 
Május 6. – A kompánionok szombatja

EGW idézet:

A nagy emberi családhoz tartozunk, és különböző befolyások érnek. Nem csak a gyülekezet, hanem a mennyei és földi család is azért egyesül, hogy Krisztus igazi hatalommá léphessen elő a világban. Az igazság pátriárkáknak és prófétáknak adatott igazgyöngyei az évszázadokon és a nemzedékeken át igazi örökségként halmozódtak fel számunkra… Isten ma élő népe haszonélvezője a korábbi nemzedékeknek adott összes áldásnak, s így még nagyobb világossággal rendelkezik, hogy erőteljesen végezhesse Ura munkáját. Ezek az előnyök azonban nagyobb felelősséget is jelentenek. A ránk bízott mennyei kincsekkel arányosan
kell dolgoznunk, hogy mások előtt is megnyíljanak az áldások útjai.
Az Úr az ajtóban áll. Mennyei lényekkel egyesült földi szenteknek kell hirdetniük a hármas angyali üzenetet és a figyelmeztetést: Minden dolognak vége elközelgett! „Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.” (Zsid 10:37) Egy népet kell felkészíteni, hogy győztesként állhasson meg az Úrnak napján. – This Day With God, 170. o.

„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.” (Róm 13:12)
Közel van az Úr eljövetelének napja. Már csak kevés idő áll a rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk. Ha eltékozoljuk a jó alkalmakat, örök veszteségek érnek. Szoros kapcsolatban kell lennünk az Úrral. Egyetlen pillanatig sem vagyunk biztonságban, ha nem Isten Lelke vezérel és ural…
Az élet rövid. A világ dolgai elmúlnak. Legyünk bölcsek, és építsünk az örökkévalóságra. Nem engedhetjük meg kihasználatlanul elmúlni az értékes pillanatokat, és nem foghatunk olyan tevékenységekbe, amelyek nem az örökkévalóságra teremnek gyümölcsöt. Igyekezzünk megismerni a Szentírást, amely szebbé és szentebbé teheti az életünket, áldást hozhat, nemessé formálhatja a saját lelkünket és a másokét is. Ez a tevékenység elnyeri az Úr beleegyezését, hogy megkaphassuk a mennyei áldást: „Jól vagyon jó és hű szolgám.” – Our High Calling, 187. o.

A Szentlélek mindenható hatalma minden bűnbánó lélek védelmezője. Krisztus senkit nem enged át az ellenség hatalmának, aki töredelmesen és hittel igényli védelmét. Az igaz, hogy Sátán nagyhatalmú lény, de Istennek hála, nekünk hatalmas Megváltónk van, aki kivetette a gonoszt a mennyből. Sátánnak tetszik, ha eltúlozzuk hatalmát. Miért nem beszélünk Jézusról? Miért nem magasztaljuk az Ő hatalmát és szeretetét? – A nagy Orvos lábnyomán, 94. o.

Amint már láttuk, Krisztus visszatérése előtt meg kell történnie az ítéletnek. Az angyal hangosan kiáltja, hogy „eljött az ő ítéletének órája” (Jel 14:7). Dániel próféta könyve adja meg az ítélet kezdetének idejét.

Minden zsidó pontosan értette a földi szentély megtisztításának a jelentőségét, ami a nagy engesztelési napon történt – ez az ítélet napja volt. Dániel ismerte a szentély megtisztításának és az ítéletnek a fogalmát, a kétezer-háromszáz nap azonban nem volt világos a számára.

Dániel 8. fejezete végén a próféta elájul. Utána kijelenti: „Álmélkodtam ezen a látomáson, és nem tudtam megérteni” (Dán 8:27, ÚRK) – vagyis a kétezer-háromszáz napról szóló látomást (a többire ugyanis már megkapta a magyarázatot; lásd Dán 8:19-22). A következő rész, Dániel 9. fejezete feljegyzi: Gábriel angyal Dánielhez megy, hogy elmagyarázza neki a kétezer-háromszáz éves próféciát. „Dániel, most jöttem, hogy értelemre tanítsalak” (Dán 9:22).
Dániel felettébb elcsodálkozik, amikor Gábriel felfedi előtte a választ az imájára, ami sokkal nagyobb ívű, mint ahogy képzelhette. Gábriel angyal végigvezette Dánielt a korszakokon, feltárta előtte az igazságot az eljövendő Messiásról, megadta szolgálata kezdetének és kegyetlen halálának pontos idejét. Ezek az események közvetlenül kapcsolódnak Dániel 8. fejezetében a szentély megtisztításához. Más szóval: elválaszthatatlanul kötődik Krisztus halálához az ítélet.
 

EGW idézet:

Sátán sok emberrel elhiteti, hogy Dániel és János írásainak profetikus részeit nem lehet megérteni. Pedig az ígéret világosan kifejezi, hogy különleges áldások kísérik e próféciák tanulmányozását. „Az okosok megértik” (Dán 12:10) – mondta Isten Dániel látomásairól. Az utolsó napokban lepattan róluk a pecsét. Krisztus szolgájának, Jánosnak adott kinyilatkoztatásokról pedig így hangzik az ígéret, melyek Isten népét századokon át vezették: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük…” (Jel 1:3). – Próféták és királyok, 547. o.

Az angyal legelső szava – miután Dánielt arra szólította, hogy „Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!” – ez: „Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra.” Az itt „szabatott”-nak fordított szó betű szerint azt jelenti, hogy „levágni”. A hetven hét, amely 490 évet jelent, az angyal kinyilatkoztatása szerint „leszabatik”, és elsősorban a zsidókra vonatkozik. De miből szabatik le? Mivel a 2300 nap a 8. fejezetben említett egyetlen időszak, minden bizonnyal ez az az időszak, amelyből a hetven hét „leszabatik”. A hetven hét tehát része a 2300 napnak, és a két időszaknak egyszerre kell kezdődnie. Az angyal kijelentette, hogy a hetven hét Jeruzsálem helyreállítási és felépítési parancsának kiadásakor kezdődik. E dátum megtalálása esetén a 2300 napos hosszú időszak kiindulási pontja is megállapítható. – A nagy küzdelem, 326. o.

Az év folyamán bemutatott bűnáldozatokban a bűnös helyett helyettest fogadtak el; az áldozati állat  vére  azonban  nem nyújtott teljes engesztelést a bűnért. Csak eszköz volt, amellyel a bűnt átvitték a szentélybe… Az engesztelés napján a főpap – miután átvette a gyülekezetért való áldozatot – bement a szentek szentjébe a vérrel, és ráhintette azt a törvény táblái felett lévő kegyelem trónjára. Így a törvény követelése, amely a bűnös életét követelte, elégtételt kapott. Azután a főpap közbenjárói jellegének megfelelően magára vette a bűnöket, és miután elhagyta a szentélyt, magával vitte Izrael bűnének terhét. A szent sátor ajtajánál kezeit a kecskebak fejére tette és megvallotta „felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit”, és rárakta azokat a bak fejére (3Móz 16:21). Amikor a kecskebakot, amely ezeket a bűnöket hordozta, elküldték, úgy tekintették, hogy magával vitte minden bűnüket, és a nép megszabadult azoktól. Így végezték a szolgálatot a „mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” (Zsid 8:5) mintájára. – Pátriárkák és próféták, 355. o.
 

Vannak, akik szerint ez szó szerint kétezer-háromszáz napot jelent. Úgy vélik, hogy Dániel 8. fejezetében a kis szarv a szeleukida hadvezérre, Antiokhosz Epiphanészre (Kr. e. 216–164) vonatkozik, aki megtámadta Jeruzsálemet és megfertőztette a zsidók templomát, noha a kétezerháromszáz nap nem is illik az ő idejéhez. Ez a magyarázat ráadásul ellentétben áll az angyal világos kijelentésével, miszerint a látomás „a távoli jövendőről szól” (Dán 8:26, RÚF). Antiokhosz nem a végidőben élt.
Dániel 8. fejezetében Gábriel magyarázni kezdi a kétezer-háromszáz napos próféciát. Megnevezi, hogy a kos a Méd-Perzsa Birodalmat jelképezi, a kecskebak pedig Görögországot (Dán 8:20-21). A következő szereplőt, a kis szarvat ugyan nem azonosítja, eltérően a két előző hatalomtól, de ez nyilván Rómát jelképezi (Dán 8:9, 23-24). Ezek után mutatja be Rómának egy vallási-politikai szakaszát, amikor „földre veti az igazságot” (Róm 8:10-12, 25) és beleavatkozik Krisztus mennyei szolgálatának dolgaiba (Dán 8:10-12). A fejezet csúcspontja Dán 8:14 versében a szentély megtisztítása, ami Isten válasza a földi és vallási hatalmak provokációjára, arra, hogy bitorolni próbálták Isten hatalmát.
Gábriel kész elmagyarázni Isten prófétai időrendjét. Dániel 8. fejezetének végén világosan látjuk, hogy a próféta nem értette a látomásnak a kétezer-háromszáz napra vonatkozó részét (Dán 8:27). A korábbiakat, a kost, a kecskebakot és a kis szarvat érintő magyarázat már elhangzott, sőt az első kettőt név szerint is azonosította az angyal (Dán 8:20-21), de a szentély megtisztítására nem adott magyarázatot.
Gábriel megjelenik Dániel 8. fejezetében, majd ismét feltűnik a 9. fejezetben. Ezt mondja a prófétának: „Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés  hangzott  el,  és  én  azért  jöttem,  hogy  elmondjam  azt  neked, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt” (Dán 9:23, RÚF)! Milyen „látványt” vagy „látomást”? A következő részben látni fogjuk, hogy a kétezer-háromszáz napra vonatkozó rész, az előző látomás, Dániel 8. fejezetének egyetlen, még megmagyarázatlan szakasza lesz ez.
 

EGW idézet:

Isten meghagyta hírnökének: „Értesd meg ezzel a látást!” Ezt a megbízatást teljesíteni kellett. Ennek engedelmeskedve az angyal később visszatért Dánielhez, és így szólt: „Most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.” „Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!” (Dán 8:27, 16; 9:22–23) A 8. fejezetben leírt látomásban volt egy olyan fontos pont – nevezetesen az idő, a 2300 napos időszak –, amely megmagyarázatlan maradt. Ezért az angyal, amikor folytatta magyarázatát, főleg az idő kérdésével foglalkozott…
Isten azzal a kifejezett céllal küldte az angyalt Dánielhez, hogy megmagyarázza neki azt a pontot, az időre vonatkozó kijelentést, amelyet nem értett meg a látomásban: „kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága”. – A nagy küzdelem, 325–326. o.

Amiképpen régen az emberek bűneit jelképesen áthárították a földi szenthelyre a bűnért való áldozati állat vére által, úgy a valóságban a mi bűneinket is áthárítja a mennyei szenthelyre Krisztus vére által. Ahogy a földi szenthely megtisztítását a bűn eltávolítása által végezték el, amely megfertőzte azt, úgy a mennyei szenthely megtisztítását is az ott feljegyzett bűnök eltávolítása vagy kiirtása által kell elvégezni.

Ez szükségessé teszi a feljegyzések könyveinek átvizsgálását, hogy megállapíthassák, ki tarthat igényt Krisztus engesztelő szolgálatának áldásaira bűnbánata és Krisztusban való hite által. A szenthely megtisztítása ennél fogva magában foglalja a vizsgálati ítélet munkáját. Ezt a munkát Krisztus eljövetele előtt kell elvégezni, hogy megváltsa népét, mert amikor eljön, már „jutalma vele van, hogy megfizessen mindenkinek az ő cselekedete szerint” (Jel 22:12).
Így akik követték a prófétai ige növekvő világosságát, látták, ahelyett, hogy Krisztus a Földre jött volna 1844-ben, a 2300 nap lejártakor, bement a mennyei szenthely szentek szentjébe, hogy engesztelő szolgálatának befejező művét elvégezze eljövetelének előkészítésére. – A megváltás története, 378. o.

Addig kell dolgoznunk, amíg nappal van, mert ha eljön a nyomorúság és félelem sötét éjszakája, többé nem dolgozhatunk Istenünkért. Jézus az Ő szent templomában van, s elfogadja áldozatainkat, bűnvallomásainkat és imáinkat. Kész megbocsátani Izrael minden vétkét, hogy kitörölhesse azokat, mielőtt elhagyja a szentélyt. Amikor Jézus elhagyja a szentélyt, akkor azok, akik szentek és igazak, továbbra is szentek és igazak maradnak, mert bűneik eltöröltettek, s ők maguk elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével. Ellenben azok, akik igazságtalanok és tisztátalanok voltak, ezután is azok maradnak; mert többé nem lesz a szentélyben a jóságos Főpap, aki bűnvallomásaikat, imáikat és áldozataikat a mennyei Atya királyi széke elé vigye. Ezért amit a bűnösök megmentéséért megtehetünk, hogy megszabadítsuk őket az eljövendő haragtól, meg kell tennünk, még mielőtt Jézus elhagyná a mennyei szentek szentjét. – Tapasztalatok és látomások, 48. o.
 

Az angyal egyértelműen utasította Dánielt: „Gondold meg azért a szózatot, és értsd meg a látomást” (Dán 9:23, ÚRK). Milyen szózatot és milyen látomást? Mivel Dániel 9. fejezetében nincs látomás, Gábriel angyal bizonyára a 8. fejezetben található látomásnak a még meg nem magyarázott részére utalt, amit a próféta nem értett – a kétezer-háromszáz napos próféciára (Dán 8:27).

A prófécia első szakasza Isten népére, a zsidókra vonatkozik. „Hetven hét szabatott a te népedre” – a zsidó népre (Dán 9:24). A bibliai próféciában egy prófétai nap egy valóságos évnek felel meg (4Móz 14:34; Ez 4:6). Amikor Dánielnél és a Jelenésekben szimbolikus képet látunk, általában az idői prófécia is szimbolikus. Úgy is meggyőződhetünk arról, hogy a prófécia nap-év elve érvényes itt, hogy Dániel próféciájában ezt alkalmazva minden esemény tökéletesen illeszkedik az idővonalon (lásd a holnapi részt). E szerint az elv szerint a hetven hét négyszázkilencven napból áll, és mivel egy prófétai nap egy valós évet jelöl, a négyszázkilencven nap négyszázkilencven évet jelent.
Gábriel elmondja Dánielnek, hogy négyszázkilencven év „van kiszabva” (a hátak héber szó jelentése az, hogy „meghatároztatik”). Miből lett kiszabva? Csak az a másik idői prófécia jöhet itt szóba, amire a szöveg még utal: Dán 8:14 versében a kétezer-háromszáz nap. Ez a négyszázkilencven nap egy idői prófécia, ami közvetlenül kapcsolódik Dán 8:14 idői próféciájához, a 8. fejezet látomásának egyetlen, még meg nem magyarázott részéhez, ami ott az egyetlen idői prófécia. Tehát láthatjuk, Gábriel Dániel segítségére siet, hogy a próféta megérthesse, amit az előző fejezetben nem értett meg, a kétezer-háromszáz napot.
 

EGW idézet:

A menny lehajolt, hogy hallgassa a próféta buzgó könyörgését. Még mielőtt Dániel befejezte bocsánatért és helyreállításért való esedezését, Gábriel, a hatalmas angyal megjelent neki, és felhívta figyelmét arra a látomásra, amelyet Babilon bukása és Belsazár halála előtt látott. Majd az angyal részletezte a hetven hétig tartó időszakot, mely „Jeruzsálem újjáépüléséről” „elhangzott kijelentés”-től kezdődik (Dán 9:25).
Dániel ezt az imáját „Dáriusnak”, a méd uralkodónak „első évében” (Dán 9:1) mondta, akinek a hadvezére, Círusz elragadta Babilóniától az egyetemes uralom jogarát. Dáriushoz – akinek uralkodását a menny értékelte – Isten elküldte Gábriel angyalt, hogy támogassa és segítse (Dán 11:1). Dárius halála után – Babilon bukását követően mintegy két év múlva – Círusz lépett a trónra. Uralkodásának kezdete annak a hetven évnek a végét jelezte, amely akkor kezdődött, amikor Nabukodonozor az első héber csoportot hazájából, Júdeából Babilonba vitte. – Próféták és királyok, 556. o.

„Az idő” – a Dániel 9. fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét – lejártával, amelynek a Messiásig kellett nyúlnia, Krisztust jelképezte, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek felkente. És az „Isten országa”, amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít, amikor „az ország… és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének”; az az örökkévaló ország, amelyben „minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7:27). – A nagy küzdelem, 346. o.

Napjainkban, miként Krisztus napjaiban, félreolvashatják és félremagyarázhatják az Írásokat. Ha a zsidók az Írásokat komolyan, imádkozó szívvel tanulmányozták volna, kutatásuk jutalmaképpen felismerték volna az időt, s nemcsak az időt, hanem Jézus Krisztus megjelenésének körülményeit is. Kezükben volt Dániel bizonyságtétele; kezükben volt Ésaiás és a többi próféta bizonyságtétele; kezükben volt Mózes tanítása. Jézus Krisztus pedig ott állt közöttük, de ők még mindig kutatták az Írásokat, keresték az eljövetelére vonatkozó bizonyítékokat…
Sokan éppen így cselekszenek napjainkban, mert nem voltak tapasztalataik a próbára tevő üzenetekkel, nevezetesen az első, a második és a harmadik angyal üzenetével. Vannak, akik az Írásokból arra keresnek bizonyítékokat, hogy ezek az üzenetek még csak a jövőre vonatkoznak. Összegyűjtik az üzenetek bizonyítékait, de a profetikus történelembe nem tudják kellőképpen beilleszteni… Mit sem tudnak Krisztus eljövetelének jeleiről vagy a világ végéről. – Evangelizálás, 612–613. o.
 

Gábriel egy olyan eseménnyel kezdte a négyszázkilencven évről szóló próféciát, ami Dániel és a zsidó nép számára különösen fontos volt – a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló paranccsal. Ugyan több rendeletet is kiadtak Jeruzsálemre vonatkozóan, de Ezsdrás 7. fejezetéből megtudjuk, hogy a Kr. e. 457-ben született rendelet nemcsak azt tette lehetővé a zsidóknak, hogy visszatérjenek őseik földjére, hanem vallási közösségüket is megerősíthették ott (Ezsd 7:13, 27).
Fontos megjegyezni, hogy Artaxerxész Kr. e. 457 őszén adta ki a rendeletét, amitől számítva Dániel szerint hatvankilenc hétnek, vagyis 483 évnek kell eltelnie a Messiásig. A történelem idővonalán Kr. e. 457-től indulva így elérünk Kr. u. 27-ig. A Messiás szó azt jelenti, hogy „felkent”. Jézus Krisztus, a Messiás keresztsége Kr. u. 27-ben történt (lásd Mt 3:13-17). Dániel évszázadokkal korábban megjövendölte keresztségének pontos évét, azt az időt, amikor elkezdi három és fél éven át tartó szolgálatát.
 

„A hatvankét hét elmúltával pedig kiirtják a Messiást, és senkije sem lesz” (Dán 9:26, ÚRK). A Messiás „kiirtatik”, vagyis keresztre feszítik, és egy angol fordításban a vers úgy végződik, hogy „de nem saját maga miatt”. Más szóval Krisztus halála a Golgota keresztjén nem miatta, hanem értünk történt. Ezért is írta Pál: „Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8).
Dán 9:27 versében azt olvassuk, hogy a hét, vagyis az utolsó hét év közepén Krisztus „véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak”. Az utolsó, a hetvenedik hét közepén, vagy Kr. u. 31-ben Krisztus a vérével erősítette meg az örök szövetséget, amikor meghalt a kereszten, és akkor megszűnt az áldozati rendszer minden prófétai jelentősége. Ezek a próféciák rámutatnak, hogy Kr. u. 31 tavaszán keresztre feszítik Krisztust, a Messiást, aminek következtében többé már nincs prófétai jelentősége az áldozati rendszernek. Ezek a jövendölések beteljesedtek a legapróbb részletekig. Krisztus a páska idején áldoztatott fel értünk, pontosan amikor a főpap megáldozta a páskabárányt.
 

EGW idézet:

Az első advent idejét, valamint a Megváltó élete és szolgálata köré sorakozó események közül néhány nagyon fontosnak az idejét Gábriel angyal közölte Dániellel. „Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.” (Dán 9:24) … A hetven hét, illetve négyszázkilencven nap négyszázkilencven évet jelent. Ennek az időszaknak kiindulópontja adott. „Tudd meg azért, és értsd meg. Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben” (Dán 9:25) – összesen hatvankilenc hét, vagyis négyszáznyolcvanhárom év. A rendelet, amellyel Artaxerxes Longimanus a Jeruzsálem helyreállítására és felépítésére kiadott rendeleteket kiegészítette, Kr. e. 457 őszén lépett hatályba. (Lásd Ezsd 6:14; 7:1, 8!) Innen kiindulva a négyszáznyolcvanhárom év i. sz. 27 őszéig terjed. A prófécia szerint ez az időszak a Messiásig, a Felkentig tart. Jézus Kr. u. 27-ben – keresztségekor
– megkapta a Szentlélek kenetét, és nemsokára ezután megkezdte szolgálatát. Ekkor nyilatkoztatta ki, hogy „betelt az idő” (Mk 1:15). – Próféták és királyok, 698. o.

Miután a Megváltó megkezdte szolgálatát, az evangéliumot hét évig különösen a zsidók számára kellett prédikálni. Három és fél évig Krisztus maga prédikált, majd azután az apostolok. „De a hét közepén véget vet a véresés az ételáldozatnak” (Dán 9:27). Kr. u. 31 tavaszán Krisztus, az igazi áldozat feláldozta önmagát a Golgotán. Ekkor a templomban kettéhasadt a kárpit, jelezve, hogy az áldozati szolgálat szentsége és jelentősége megszűnt. Ezzel lezárult a földi áldozatok bemutatásának ideje.
Az egy hét – hét év – Kr. u. 34-ben ért véget. Ekkor István megkövezésével a zsidók végleg elvetették az evangéliumot. – Próféták és királyok, 699. o.

A Kálvária szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus előretekintett az utolsó nagy napra, mikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri pusztulása azon a Földön, melyet oly régóta rongált lázadásával… Ettől fogva Krisztus követőinek legyőzött ellenségként kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a győzelmet, azt a győzelmet, melyről azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. „Ímé – mondotta – adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk 10:19)… A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk általa, aki megerősít. – Jézus élete, 490. o.

A kétezer-háromszáz éves prófécia első négyszázkilencven éve kimondottan az ókori zsidó népre és a Messiás eljövetelére mutat, míg az időszak fennmaradó része Isten népét (zsidókat és pogányokat), valamint a mennyei szentély megtisztítását és végezetül Krisztus második adventjét érinti.
Az első négyszázkilencven év idején jött el először a Messiás. Ez az időszak Kr. u. 34-ben végződött. A kétezer-háromszázból kivonva négyszázkilencvenet ezernyolcszáztíz évet kapunk, ez az időszak Isten népére vonatkozik. Kr. u. 34-hez ha hozzáadunk 1810-et, 1844-hez jutunk.
A szentély megtisztítása, illetve az arra vonatkozó igazság helyreállítása, valamint a mennyben a végidei ítélet fényében tekintendő az, hogy Jel 14:6-7 verseiben Isten utoljára szólítja az egész emberiséget: fogadja el szeretetét, kegyelmét, és éljen hűséges, engedelmes életet.
 

A nép bűnei és vétkei miatt meg kellett tisztítani a szentélyt, ami csak állatok vérével történhetett. Hasonló a helyzet velünk is. Szükségünk van a Megváltóra, akinek az életét szimbolizálták a nagy engesztelési napon leölt állatok. Ez az egyetlen módja annak, hogy felmentést kapjunk az ítéletben.

Az izraelitáknak meg kellett sanyargatniuk magukat. Ez a kifejezés azt jelzi, hogy meg kellett alázniuk magukat Isten előtt, megvizsgálva szívüket, megvallva bűneiket, megtérve és megtisztítást kérve, amíg a főpap a földi szentély megtisztítását végezte.

EGW idézet:

A 2300 nap lejártakor, 1844-ben nem létezett szenthely a Földön már évszázadok óta (mert Kr. u. 70-ben lerombolták a rómaiak), azért a mennyei szenthelyet tárja elénk e kijelentés: „Kétezer háromszáz este és reggel, azután megtisztul a szenthely.” De hogyan lehet az, hogy a mennyei szenthelyet meg kell tisztítani? A jövendölések tanulmányozói a Szentírásból megtudták, hogy a megtisztítás nem a fizikai tisztátalanságok eltávolítását jelentette, mert a szenthelyet vérrel kellett megtisztítani, azért a bűntől való megtisztításból állt. Így szól az apostol: „Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel (állatok vérével) tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal (Jézus vérével).” (Zsid 9:23)
Abból a célból, hogy további ismeretet nyerjenek a megtisztításra vonatkozólag, amelyre a jövendölés utal, meg kellett érteniük a menynyei szenthelyben folyó szolgálatot, amelyet azonban csak a földi szenthelyen folyó szolgálatból érthettek meg, amiképpen Pál kijelenti, hogy a papok, akik ott szolgáltak, „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgáltak” (Zsid 8:5). – A megváltás története, 319. o.

Most abban a helyzetben vagyunk, mint az izraeliták a nagy engesztelés napján. A főpap belépése a szentek szentjébe lényegében azt a helyet jelképezi, ahol most Jézus mint Főpapunk közbenjár érettünk. Régen a főpap engesztelő vérrel hintette meg a kegyelem trónját, eközben pedig a sátoron kívül egyetlen engesztelő áldozatot sem mutathattak be. Amikor a főpap Isten elé járult közbenjárói szolgálatával, minden szívet meg kellett alázni, és úgy kellett bűnbocsánatért könyörögni. Krisztus halálakor a jelkép találkozott a világ bűneiért megöletett Báránnyal. Nagy Főpapunk egyedül hozta meg üdvösségünk érdekében az áldozatot. Amikor önmagát adta a keresztre, elvégezte a legtökéletesebb engesztelést népe bűneiért. És most mi a külső pitvarban várakozunk ama boldog reménységre, Urunk, Üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőséges megjelenésére… A bűnökért mondott imákat és a bűnvallomásokat csak hozzá kell küldenünk, aki örökre belépett a szentek szentjébe, és aki tökéletesen üdvözítheti mindazokat, akik hittel járulnak elé. – Lift Him Up, 319. o.

Mindazoknak, akiknek neve benne marad az élet könyvében, most, megpróbáltatásuk néhány visszamaradó napján, igaz bűnbánattal kell bánkódniuk lelkükben Isten előtt a bűn miatt. A szív mély, hűséges kutatására van szükség. Az oly sok hitvalló keresztény részéről dédelgetett könnyed, könnyelmű lelkületet félre kell tenni. Komoly küzdelem vár mindazokra, akik szeretnék meg fékezni uralomra törő gonosz hajlamaikat. Az előkészület műve egyéni munka. Nem szabadulhatunk meg csoportosan. Valakinek a tisztasága és odaadása nem pótolja e tulajdonságok hiányát másokban… Mindenkit próbára kell tenni, hogy folt, ránc vagy valami afféle nélkül találtasson. Az elfedezés lezáró művével kapcsolatos jelenetek ünnepélyesen komolyak. Nagyon fontos az ebben való érdekeltségünk. Az ítélet most folyik a mennyei szentélyben… Isten félelmetes jelenlétében kerül áttekintésre az életünk. – Isten fiai és leányai, 355. o.

Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., „A bűntelenség és üdvösség kérdései” című fejezet.

Íme egy gyors és könnyű módja Dán 9:24-27 szakaszában a hetven hétről szóló prófécia áttekintésének:
Az első a hetven hét (Dán 9:24).
A következő a hetven hétből a hét hét és hatvankét hét, vagyis hatvankilenc hét (Dán 9:25).
Utána következik az utolsó, a hetvenedik hét (Dán 9:27).
Végül pedig az utolsó hét kétszer három és fél éves szakaszra válik szét – „a hét felén” (Dán 9:27).
Tehát hetven hét, amit hatvankilenc hét és egy hét tesz ki, az utolsó hét pedig ketté lett osztva. Kr. u. 457-től kezdve egyszerű matematikai számítással elérünk 1844-ig.
Dániel 8. fejezetében azonban nem találjuk meg, hogy mikor kezdődött a kétezer-háromszáz nap. „Kétezer-háromszáz estéig és reggelig, azután visszakapja a szent hely az igazságát” (Dán 8:14, ÚRK).
Kétezer-háromszáz nap – honnan kezdve? Miért ne onnan számítanánk, amikor Dániel a látomást kapta, „Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében” (Dán 8:1)? Mert így nem jön ki. Dániel 8. fejezetének látomása későbbi eseménnyel kezdődik, nem szerepel benne Babilon, mert Médó-Perzsiától Görögországon, valamint Rómán át az utolsó időig tart. Miért számítanánk egy, a látomásban szereplő eseményt, a szentély megtisztítását attól, Babilontól, ami nincs benne? A látomás csúcspontjának kezdő dátumát magában a Méd-Perzsa Birodalom idején kezdődő látomásban kell megtalálni, amitől kezdve ez a vég idejéig tartó időszak igen sok év.
Melyik évben kezdődik? Dániel 8. fejezete nem árulja el, csak a 9. fejezet.

Naponkénti tanulmányozásra: Jób 29–35; Ellen G. White: Az imádság, 21. fej., az „Isten angyalai készségesen segítenek, amikor Isten vezetését keressük” bekezdésig
 

A matematika egzakt tudomány. A Dániel és a Jelenések könyve ítéletre vonatkozó jövendöléseiben a Szentlélek egyértelmű, matematikai bizonyítékokat nyilatkoztatott ki, amivel azt kívánta megerősíteni, hogy bízhatunk Isten Igéjében. E heti tanulmányunkban elemezni fogunk néhányat e bizonyítékok közül.
Dániel 9. része a Biblia egyik legfigyelemreméltóbb fejezete. Világosan feltárja Jézus keresztségének és kereszthalálának pillanatát, és előre vetíti az evangélium pogányok számára történő hirdetését. Ezek a próféciák nem homályos kifejezések által vagy általánosságok formájában vannak megfogalmazva. Amikor szembesültek e jövendölések pontosságával, és megértették a jelentőségüket, sokan, akik addig kételkedtek bennük, Krisztus őszinte követői lettek.
Dániel 9. fejezete válasz a 8:27 versben bemutatott látomásra: „Álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.” Dániel 8. részének látomása az ókori Görögország Médo-Perzsia feletti uralkodásáról szól, amely egy kecskebak és egy kos közötti összecsapás formájában van megjelenítve. Ezután egy kis szarv (a római pápaság) emelkedik fel és uralja a politikai és vallási színteret. A kis szarv hatalma folytán eltorzítja az igazságot Jézusról, és Dániel 8:12 verse szerint „földre veti” azt. Majd Dániel meghallja az angyalt, amint felteszi a következő kérdést: „Meddig tart…?” (Dán 8:13) – azaz meddig győzedelmeskedik a tévelygés? Meddig uralkodik az ördög? Mikor lesz helyreállítva az igazság, s foglalja el jogos helyét Isten népe között? Mikor uralkodik az igazságosság és ér véget a gonoszság? A választ Dán 8:14 versében találjuk: „Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.”

A „megtisztul” ige (Károlinál: „kiderül”) az eredeti héber szövegben a nisdaq (Dán 8:14). A különböző fordítások szerzői több jelentést tulajdonítottak ennek a szónak: „helyreáll”, „megigazul”, „megtisztul”, „megbosszultatik”. A héber nisdaq ige minden valószínűség szerint az összes felsorolt jelentést magában hordozza.
Dániel 8:13–14 szakaszának szabad fordítása ekképpen hangzana:
„Mikor áll helyre a szenthely, mikor kerül vissza jog szerinti helyére, mikor tisztul meg a bűntől, mikor bosszultatik meg az Isten neve, és mikor magasztaltatik fel az Ő igazsága?” Az angyal válasza pedig: „Kétezerháromszáz este és reggel után; akkor tisztul meg a szenthely” (14. vers). Erre a kérdésre a teljes válasz nem Dániel 8. részében található. A fejezet végén a próféta elájul (Dán 8:27), miközben az angyal a látomást magyarázza neki. Következésképpen telnek az évek. Aztán a 9. fejezetben a próféta értelemért imádkozik, hogy megértse a kapott látomást, és az angyal visszatér, hogy feltárja a látomás megmagyarázatlan részét (Dán 9:20). A 9:24 versben ezt mondja az angyal: „Hetven hét szabatott a te népedre.”
A Dániel 9. fejezetében említett hetven hét a hosszabb, 2300 napos próféciából „szabatott” (8:14). A „szabatott”-ként fordított héber szó egyedül itt jelenik meg a zsidó Ószövetségben. Szó szerint is fordítható: „levágatott”. A rabbik a szót egy hosszabb periódusból lemetszett, levágott intervallum megjelölésére használták. Ebben az igeversben is ezt a jelentést hordozza. A zsidó nép, a templom és Jeruzsálem jövője szintén szerepel ebben a próféciában. Az itt említett hetven hét egy kegyelmi időszak volt, amely abból a célból adatott, hogy Izrael megbékéljen Istennel. Ez alatt a periódus alatt jött el a Messiás, hogy „elhozza az örök igazságot” a benne hívők számára (Dán 9:24).
Feltevődik a kérdés: Milyen bizonyíték található ebben a szövegben arra vonatkozóan, hogy a hetven hét – vagy 490 nap – nem szó szerint értendő? Az itt „hét”-ként fordított héber szó a hét napból álló időegységnek, a hétnek a kifejezésére használatos (a szóban forgó periódus tehát a hetvenszer 7 nap), mivel azonban a megjövendölt események egy sokkal hosszabb időszakot fednek le, mint 490 szó szerinti napot, ezt a periódust nyilván a nap-év elv alapján kell értelmeznünk (Ez 4:6; 4Móz 14:34), azaz egy profetikus nap egy szó szerinti évnek felel meg.
Gerhard Pfandl, a Hetednapi Adventista Egyház Bibliakutató Intézetének munkatársa a következő értékes magyarázatot fűzi 4Móz 14:34 verséhez: „Isten szándékosan használta a nap-év elvet, mégpedig nevelési céllal: »A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat« (4Móz 14:34). Majd egy példázat keretében Ezékiel prófétának megmondatott, hogy 390 napot feküdjön a bal felén, 40 napot meg a jobb felén: »… egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam neked.« (Ez 4:6). Csakhogy 4Mózes 14. és Ezékiel 4. fejezetei nem apokaliptikus szövegek. Következésképpen Isten világosan kijelenti: egy nap egy évnek felel meg. Az apokaliptikus textusokban ez sosincs megemlítve, ez az elv magától értetődő” (Journal of the Adventist Theological Society, 23/1 [2012], 9. o.).
Ez az elv alkalmazandó a Dániel és a Jelenések könyve időpróféciáira is. Helyettesítsük be a napot az évvel, és megfejtettük a próféciát. A megjövendölt események a profetikus kronológiában a maguk helyére kerülnek.
Dániel 9:25 versében a hetven hét 490 profetikus napnak felel meg, vagyis 490 szó szerinti évnek. Ez a hetven hetes időszak a Jeruzsálem újjáépítését előirányzó rendelet kiadásakor veszi kezdetét. Amikor Babilont legyőzte Médo-Perzsia, az új vezetők három külön rendeletet adtak ki, megengedve a zsidóknak, hogy hazatérjenek a babiloni rabságból Jeruzsálembe. Az első két dekrétum, amely Círus (Ezsd 1:1–4), illetve Dárius (Ezsd 6:1–12) nevéhez fűződik, nem tartalmazta teljességükben a következő elemeket: Jeruzsálem újjáépítését, a templom helyreállítását és Izraelnek mint igazságszolgáltatási rendszernek a legitimitását. A harmadik és egyben utolsó rendelet, amelyet Artaxerxész adott ki Kr. e. 457-ben, nemcsak hogy megengedte a zsidó nép visszatérését szülőföldjére, hanem a szükséges élelmiszerkészletet is biztosította a hazatelepüléshez, továbbá elismerte Jeruzsálemet országuk polgári, igazságügyi és vallási központjának.
A Kr. e. 457-ben kezdődő prófécia átível századokon, 69 profetikus héten (vagy 483 szó szerinti éven) át, egészen Kr. u. 27-ig. A jövendölés szerint ez a profetikus időszak a Messiásnak, a Felkentnek az eljövetelével ért véget. Kr. u. 27-ben (Tiberius császár uralkodásának 15. évében) Jézus Krisztus, a Messiás megkeresztelkedett, azaz felkenetett a szolgálatára, pontosan akkor és úgy, amikor és ahogy az meg volt jövendölve (Lk 3:1–3, 15–16, 21–22).
A Messiás a hét közepén „kiirtatik” Dániel több száz évvel előtte megjövendölte Krisztus keresztségének időpontját. Gábriel magyarázata Dániel számára tovább folytatódik. Ahogy azt az e heti tanulmányunk feltárja, a Messiás a hetven hetes prófécia utolsó hetének közepén „kiirtatik”, azaz keresztre feszítik. Erre Kr. u. 31-ben került sor, ahogy Dániel megjövendölte.
Gábriel Dánielnek adott magyarázatának értelmében Istennek az Ő népével, Izraellel kötött szövetsége a profetikus hetven hetes időszak lezárultával, azaz Kr. u. 34-ben véget ért, és ettől kezdve mindenki számára fel lett ajánlva, előbb a zsidóknak, majd a pogányoknak is, akik elfogadták Jézust Üdvözítőjüknek (lásd Róm 1:16; 2:6, 10).

Időközben a szentélyben végzett szolgálatok példázatértékű szertartások voltak, amelyek Jézus áldozatát és a megváltási tervet szemléltették. Halálakor a szentélyi szolgálatok elveszítették jelentőségüket, elérték céljukat. A bűnösöknek most már nem kell bárányt áldozniuk a templomban – közvetlenül Jézushoz járulhatnak, és elfogadhatják az Ő vérét, mely elfedezi bűneiket. Jézus Isten Báránya, aki értünk áldoztatott fel a prófécia által megjelölt időpontban.

A 2300 évből maradt rész
Említettük, hogy a dánieli próféciában a hetven hét a 2300 éves periódusnak csupán az első 490 éve. Ez az időszakasz a zsidó népre vonatkozik. A 2300 évből megmaradt rész egészen a vég idejéig tart. A jövendölés első részének eseményei hihetetlen pontossággal teljesednek. Ez a precizitás biztosít minket, hogy a prófécia második részének eseményei is teljesedni fognak, mégpedig pontosan úgy, ahogy meg voltak jövendölve.
A teljes prófécia tehát „a Jeruzsálem újjáépítése felől való szózat”-tal kezdődik, Kr. e. 457-ben (Dán 9:25). Kr. e. 457-től 2300 évet számítva a történelem idősíkján (beleértve a Kr. e. 1. évről a Kr. u. 1. évre való áttérést, nulladik év nincs), eljutunk 1844-ig. Ez a dátum a mennyei szentély megtisztítását, valamint az ítélet kezdetét vezeti be, amit az engesztelési nap jelképezett.
 
Kérd meg csoportod tagjait, hogy gondolkodjanak el a következő kérdésen: Miért nagy a jelentősége annak, hogy az engesztelési nap által szemléltetett ítéletnapon, a szentély megtisztításának idején élünk?
Elmélkedjetek a csoportban a heti tanulmányunkban bemutatott három igazságon!
Az első: Bízhatunk a Szentírásban. Matematikai szempontból egzakt, és pontos minden részletét tekintve. Pontosan megjövendöli a történelmi kronológiában az eseményeket, olyannyira, hogy még a kétkedőket is meggyőzi a hitelességéről. A próféciák megerősítik az Isten Igéjének hitelességébe vetett bizalmunkat.
A második: Az ítélet órájának üzenete szívünkhöz szóló felhívás, hogy még mélyebben elköteleződjünk Krisztus, a mi életünk Ura iránt. A vég idején az Isten népéhez tartozók önvizsgálatot tartanak, megkérik Istent, hogy bocsássa meg a bűneiket, és tisztítsa meg őket minden olyan magatartástól vagy szokástól, amely nincs összhangban az Ő akaratával. Az igazak könyörögni fognak Istenhez, hogy takarja be őket Krisztus igazságának, feddhetetlenségének ruhájával (Ézs 61:10).
A harmadik: Isten népét sürgeti az idő, hogy megújult lelkesedéssel bizonyságot tegyen rokonainak, szomszédainak, munkatársainak. Az ítélet órájának figyelmeztetése a menny utolsó felhívása a bűn miatt beteg világ számára. Ez az az üzenet, amely felkészíti a szíveket Jézus második eljövetelére.
Zárd a bibliatanulmányt a következő gyakorlati kérdésekkel. Kérd meg csoportod tagjait, hogy gondolkodjanak a válaszokon a következő héten:
Teljesen átadtam az életem Krisztusnak a történelem e kritikus időszakában? Ha nem, mi az, ami visszatart?
Meg vagyok-e győződve abban, hogy Krisztusban biztos az üdvösségem? Miért igen, vagy miért nem? Miért kell egyedül az Ő feddhetetlenségében bíznom? Mit jelent ez a gyakorlatban? Reménységem teljesen Őbenne horgonyoz? Ha nem, akkor mit tehetek azért, hogy valóban Krisztus legyen reménységem sziklája?