---

¹ Bárcsak testvérem lennél, aki anyám emlőjét szopta, hogy kinn találva megcsókolhatnálak, és mégsem vetnének meg engem!
² Elvinnélek, bevinnélek anyám házába. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, gránátalmaborral.
³ Bal keze a fejem alatt, és jobb kezével átölel engem.
⁴ Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
⁵ Ki ez, aki a pusztából jön, aki szerelmesére támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek föl, ott szült téged anyád, ott vajúdott veled szülőanyád.
⁶ Tégy engem mint pecséteta szívedre, mint pecsétet a karodra. Mert erős a szeretet, mint a halál, kemény a buzgó szerelem, mint a sír. Lángjai tűzlángok, az ÚR lángjai.
⁷ Sok víz sem olthatja el a szeretetet, folyók sem boríthatják el azt. Ha az ember háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, mégis kevesellnék.
⁸ Kicsiny a húgunk, nincs még keble. Mit cselekedjünk húgunkkal, amikor majd megkérik?
⁹ Ha kőfal, ezüstpalotát építünk rajta, ha pedig ajtó, elzárjuk cédrusdeszkával.
¹⁰ Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok, de akkor olyan leszek őelőtte, mint aki békességet talált.
¹¹ Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, őrökre bízta, és mindegyikük ezer sékelt hozott annak gyümölcséért.
¹² Az én szőlőmre nekem lesz gondom. Az ezer sékel, Salamon, legyen a tied, kétszáz pedig a termés őrzőié.
¹³ Ó, te, aki a kertekben laksz! Társaid figyelnek szavadra, hadd halljam én is!
¹⁴ Fuss, szerelmesem, és légy hasonló a gazellához vagy a fiatal szarvashoz a balzsamos hegyeken!