---

¹ Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
² Mert ha megszomorítalak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, ha az nem, akit én megszomorítok?
³ És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne érjen szomorúság azoktól, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindegyikőtök felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
⁴ Mert sok szorongással és aggódó szívvel, könnyek között írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely bőségesen megvan bennem irántatok.
⁵ Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat.
⁶ Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség részéről kapott.
⁷ Olyannyira, hogy most éppenséggel ti bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok, nehogy valahogyan a túlságosan nagy bánat eleméssze az ilyet.
⁸ Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet.
⁹ Mert azért is írtam, hogy lássam, megbízhatók és mindenben engedelmesek vagytok-e.
¹⁰ Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, én is, mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, értetek tettem Krisztus színe előtt,
¹¹ hogy be ne csapjon minket a Sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.
¹² Amikor pedig Tróászba érkeztem Krisztus evangéliumának ügyében, és kaput nyitott nekem az Úr,
¹³ nem volt lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam ott testvérünket, Tituszt. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
¹⁴ De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk.
¹⁵ Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.
¹⁶ Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas?
¹⁷ Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban.