VÁRAKOZNI A KEMENCÉBEN

Text de memorat

Alapige: „De a Léleknek gyümölcse… béketűrés” (Gal 5:22).

Kutatók négyéves gyerekekkel és mályvacukrokkal végeztek kísérletet. Mindegyik gyereknek azt mondták, hogy megeheti az édességet, de ha addig vár, amíg a kutató befejez valamit, amit el kell intéznie, kettőt fog kapni. A gyerekek között voltak, akik abban a pillanatban a szájukba tömték a mályvacukrot, amint a kutató kilépett az ajtón, mások azonban vártak. A reakcióikat feljegyezték. A kutatók serdülőkorig nyomon követték ezeket a gyerekeket. Az derült ki, hogy akik várakoztak, jobban tudtak alkalmazkodni, tanulni és magabiztosabbak voltak azoknál, akik nem vártak. Úgy tűnik, a türelem valami fontosabb dologról árulkodik az ember jellemét illetően. Nem csoda tehát, hogy az Úr azt mondja: mi is legyünk türelmesek. Ezen a héten azt vizsgáljuk meg, hogy mi minden állhat az egyik leg- nehezebb tűzpróba, a várakozás olvasztótégelye mögött.

A hét dióhéjban: Miért kell időnként olyan sokat várnunk? Mit tanulhatunk meg a türelemről a próbák kohójában?

Szeptember 3. – A szombatiskolát látogatók napja

EGW idézet

Krisztus éppen az ellenkezőjét mutatta be annak, amit Sátán állított a világnak Isten jelelméről. Jézus igyekezett meggyőzni az embereket Isten szeretetére vonatkozóan, aki úgy szerette „a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Hangsúlyozta az imádkozás, a megtérés, a bűn megvallásának és elhagyásának szükségességét; tisztességre, toleranciára, irgalomra és együttérzésre tanított; és felszólította az embereket, hogy ne csak azokat szeressék, akik viszont szeretik őket, hanem még az ellenségeiket is. Mindezek által Jézus az Atya jellemét mutatta be, Aki hosszútűrő, irgalmas, szeretettel teljes, késedelmes a haragra, jóságos és igazságos. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 19–30. o.

Isten arra hív bennünket, hogy erre törekedjünk: népe életét szeretet, szelídség és hosszútűrés jellemezze. A türelem, elnéző jóindulat, béketűrés által sok mindent elviselünk anélkül, hogy megtorlásra vágynánk szavakkal vagy tettekkel.
A hosszútűrés: türelem a bántalmakkal szemben, azaz hosszan tűrés. Ha türelmes vagy, akkor nem beszélsz másoknak testvéred vélt hibáiról vagy tévedéseiről. Igyekszel segíteni rajta, hogy megmentsd, mivel Krisztus őt is a vérén váltotta meg. „Mondd meg a hibáját négy szem között, ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.” (Mt 18:15)
„Testvéreim, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídség lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértess te magad is.” (Gal 6:1) A hosszútűrés nem jelent komorságot, keserűséget, kedvetlenséget és keményszívűséget, hanem éppen az ellenkezőjét. – Az én életem ma, 52. o.

Láttam, hogy az igazság vallóinak még magasabbra kellene tartaniuk a zászlót, és másokat is erre bátorítsanak. Láttam, hogy egyeseknek egyedül kell járniuk a szoros úton, mert barátaik vagy gyermekeik nem csatlakoznak hozzájuk az önmegtagadás útján. Ezen magányos zarándokok életét mindenkor a türelem és az önuralom jellemezze, hiszen áldott Mesterük példáját követik. Sok próbát elviselnek, de a reménység megerősíti a lelküket, és a földi nehézségek, a megvetés, a gúnyolódás és a gyalázkodások fölé emeli. Aki ilyen reménységgel rendelkezik, annak sosem szabad irgalmatlan, rideg lelkületet tanúsítania. Ezzel saját lelkét is megsebezné, s így a barátait eltávolítaná az igazságtól. Barátaitokat kezeljétek szelídséggel és tapintattal! Ne adjatok alkalmat nekik, hogy támadják Jézus Krisztus ügyét, ellenben sose mondjatok le az igazságról azért, hogy valakinek a kedvében járjatok! Legyetek határozottak, kitartóak és rendíthetetlenek, és a kételynek sose engedjetek teret az elmétekben. – Spiritual Gifts, 2. köt., 266. o.
 

1. Olvassuk el Róm 15:4-5 verseit! Mit szűrhetünk le magunknak ezekből a versekből?

Általában türelmetlenek vagyunk mindazzal kapcsolatban, amit igazán akarunk vagy amit megígértek nekünk, mégsem lett még a miénk. Gyakran csak akkor elégszünk meg, amikor megkapjuk, amire vágyódunk. Mivel azonban ez ritkán történik így, méghozzá akkor, amikor éppen szeretnénk, sokszor erőt vesz rajtunk az ingerültség és a türelmetlenség. Ilyen állapotban pedig szinte lehetetlen megőrizni a nyugalmunkat és a bizalmunkat Istenben.
A türelem már a meghatározása szerint is fájdalmas. A héberben a vá­rakozásnak (Zsolt 37:7) fordított szót még úgy is visszaadhatjuk, hogy „nagy fájdalomban lenni”, „remegni”, „reszketni”, „szenvedni” vagy „bánatosnak lenni”. Nem könnyű béketűrőnek lenni, időnként éppen ez jelenti a tűzpróbát.
 

2. Olvassuk el Zsolt 27:14, 37:7 és Róm 5:3-5 verseit! Mit üzennek nekünk ezek a versek? Mire vezet a türelem?

Két dologra összpontosíthatunk várakozás közben. Figyelhetünk arra, amire várunk, vagy pedig arra, aki a kezében tartja a várakozásunk tárgyát. Nem az számít, hogy meddig kell várakozni, hanem közben a hozzáállásunk a döntő. Ha az Úrban bízunk, ha a kezébe helyezzük az életünket és meghajtjuk előtte az akaratunkat, bízhatunk abban, hogy azt teszi, ami a legjobb a számunkra, amikor az a legjobb nekünk, mindegy, mennyire nehéz ezt időnként elhinni.

Mi az, amire most kétségbeesetten várunk? Hogyan tanulhatunk meg mindent Istenre és az Ő időzítésére bízni? Imádkozzunk addig, amíg teljes mértékben alá tudjuk rendelni magunkat az Úrnak!

EGW idézet

Utunkat az igazság örömével járhatjuk. Ez ne legyen számunkra egy rabiga, hanem vigasztalásként kapott üzenet, jó hír, amely nagy örömöt hoz, lelkesíti és arra készteti szívünket, hogy himnuszt zengjen Istenhez. Reménységet a Szentírásból nyert türelem és vigasztalás ad számunkra. A keresztény reménysége nem sötét és kényelmetlen. Ó, nem, nem! Ez a reménység nem vet bennünket a kételyek és a félelmek tömlöcébe. Az igazság szabaddá teszi azokat, akik szeretik az igazságot, és megszentelődnek általa. Isten fiainak dicsőséges szabadságával haladnak előre. Ha állítjuk, hogy rendelkezünk az igazsággal, és hisszük azt, a szavaink és a jellemünk annak gyümölcseit fejezik ki. Fejlődnünk kell Jézus Krisztus ismeretében, Isten és embertársak iránti szeretetben, hogy a mindennapi életünk a mennyei fényben ragyoghasson. Az igazságnak be kell férkőznie lelkünk legmélyebb zugaiba, hogy kitisztítson és eltávolítson onnan mindent, ami nem egyezik meg a krisztusi lelkülettel, és az így megüresedett helyet betöltse annak jellemével, aki szent és feddhetetlen, és hogy mindaz, ami a szívünkből fakad az élet jó illatát árassza. – Our High Calling, 33. o.

Sátán akkor próbálja megrendíteni Isten iránti bizalmunkat, amikor küzdünk a kétellyel, amikor a körülmények kétségeket ébresztenek bennünk, amikor nyomor vagy bánat gyötör minket. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk botlásainkat, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére kísért. Azt reméli, hogy elcsüggedve elengedjük Atyánk kezét. […]
De Isten megérti, és ilyenkor is szánja és szereti. Olvas szívében, ismeri indítékait és szándékait. Türelmesen várni és bízni, amikor minden sötétnek látszik – ez az a lecke, amit Isten műve vezetőinek meg kell tanulniuk. A menny nem hagyja cserben őket a viszontagságos órában. Látszólag nincs tehetetlenebb, de valójában legyőzhetetlenebb annál az  embernél,  aki  semmiségét  érezve  teljesen  Istenre  hagyatkozik. - Próféták és királyok, 174. o.

Ha jól megtanuljuk az Úr által küldött tanítást, akkor mindenben segítségünkre lesz alkalmas időben. Bízzál Istenben. Imádkozzál sokat és higgy. Ha bízol, remélsz, hiszel és szorosan fogod a végtelen hatalom kezét, a hódítóknál is hatalmasabb leszel.
Az igaz munkások hittel járnak és fáradoznak. Mikor a jó és gonosz hatalmak közti csata elkeseredetté válik, olykor belefáradnak a munka lassú haladásának látványába. De ha nem félnek és nem is rettegnek, észreveszik majd, hogy a felhők eloszlanak, és beteljesedik a szabadulás ígérete. A homályon át, mellyel Sátán körülvette őket, meglátják az igazság Napja fényes sugarainak ragyogását.
Dolgozzatok hittel, s az eredményeket bízzátok Istenre. Imádkozzatok hittel, s Isten gondviselésének titka megadja nektek a választ. Néha úgy tűnik, mintha lehetetlen lenne a siker. De te azért csak dolgozzál és higgyél. Erőfeszítéseidbe vigyél hitet, reményt és bátorságot. Ha megtetted,  ami  tőled  telik,  várjál  az  Úrra,  hogy  kijelentse  hűségét, s Ő be fogja tölteni szavát. Várjál nem nyugtalankodva, hanem rendíthetetlen hittel és rendíthetetlen bizalommal várj. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 244–245. o.

3. Olvassuk el Róm 5:6 és Gal 4:4 verseit! Mit árulnak el ezek az igék az Úr időzítéséről?

Pál ezekben a versekben azt fejezi ki, hogy Jézus pontosan a megfelelő időben jött el meghalni értünk. Azt viszont nem mondja el, hogy miért az volt a megfelelő idő. Nagyon könnyű e verseket olvasva azon tűnődni, hogy miért várt Jézus évezredeket, amíg eljött a földre a bűn problémá­ ját elrendezni? Vajon nem értette meg a világegyetem már jóval azelőtt, hogy a bűn rettenetes? Azt is megkérdezhetnénk: Miért vár annyit a második adventtel? És miért csak olyan soká válaszol az imámra?

4. Gondoljunk például Dán 9:24-27 szakaszában a hetven hét próféciájára, ami előre mutatott Jézusra mint a Messiásra (nézzük át, ha szükségünk van rá)! Mennyi ideig tartott ez az időszak? Ezek szerint miért kell megtanulnunk Isten időzítésére várni, még akkor is, ha azt hosszúnak érezzük?

Több fontos lelki oka is van annak, hogy számolnunk kell a várakozási idővel. Először is a várakozás segíthet átterelni a figyelmünket a „dolgokról” az Úr személyére. Másodszor a várakozás segít tisztábban látni a saját szándékainkat és vágyainkat. Harmadszor a várakozás erősíti az állhatatosságunkat – a lelki állóképességünket. Negyedszer kitárja az ajtót több lelki erősség, mint például a hit és a bizalom fejlesztése előtt. Ötödször így engedjük, hogy Isten helyükre tegye a kirakós darabjait a teljes képben. Hatodszor pedig, mivel lehet, hogy sosem tudjuk meg, miért kell várakoznunk, megtanulunk hit által élni. Tudunk még egyéb okokat is mondani a várakozásra?

Milyen példákat találunk a Bibliában, amelyek erősítik a bizalmunkat abban, hogy a maga idejében Isten megteszi értünk azt, amire szükségünk van? (Gondoljunk például Ábrahámra és Sárára, illetve a fiú születésének ígéretére!) Ugyanakkor tegyük fel magunkban a kérdést: „Mit teszek, ami esetleg késlelteti a rég várt választ az imánkra?”

EGW idézet

Még nem látom Isten szándékát szenvedésemben, de Ő tudja, mi a legjobb számomra, és én rábízom testem és lelkem, mint hűséges teremtőmre. „Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” (2Tim 1:12) Ha nagyobb hitre, szeretetre, türelemre és mennyei Atyánkba vetett tökéletesebb bizalomra nevelnénk és gyakorolnánk magunkat, akkor nagyobb békességünk és boldogságunk lenne naponta, miközben áthaladunk az élet nehézségein.
Az Úr nem örül annak, ha rettegve vagy aggódva kivonjuk magunkat Jézus karjából. Több csöndes, őrködéssel kapcsolatos várakozásra van szükségünk. Érzések nélkül talán azt gondoljuk, hogy nem járunk a helyes úton, és valami jelet keresünk, mely beleillik az eseménybe, a gondolkodást azonban nem az érzésnek, hanem a hitnek kell irányítania. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt., 242. o.

Ezen a világon ne csak napsütésre számítsunk. Felhők és viharok is tornyosulnak fölénk, ezért készen kell állnunk, hogy csak arra a pontra szegezzük a tekintetünket, ahol legutóbb láttuk a fényt. Lehet, hogy bár rejtve vannak a Nap sugarai, mégis ott ragyognak a felhők fölött, és világosságot árasztanak.  Várjunk,  legyünk  éberek,  imádkozzunk és higgyünk. Ha a felhők eloszlanak, még fényesebben ragyog majd fel a Nap. Ha a homály közepette is hiszünk Istenben úgy, mint a világosságban, akkor meg fogjuk tapasztalni szabadítását. Minden nehézségünk, szenvedésünk, békénk, biztonságunk, egészségünk, reménységünk, életünk és sikerünk az Úr kezében van, aki képes mindezeket úgy irányítani, hogy gyermekei javát szolgálják. Nagy előjogunk imádkozni hozzá, kérni bármit és mindent, alávetni kéréseinket az Ő bölcs terveinek és végtelen akaratának. – Our High Calling, 318. o.

Isten terve az, hogy népe a mennyre rögzítse tekintetét, úgy várja Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicső megjelenését. Míg a világiak figyelme különféle vállalkozásokra irányul, a mienk a mennyre szegeződjön. Nyúljon ki hitünk egyre távolabbra és távolabbra a menynyei kincs dicső titkai után. Tereljük magunkra a mennyei szenthelyről áradó fény becses, isteni sugarait, hogy beragyogjon szívünkbe, amint Jézus arcán tündöklik. A gúnyolódók bolondnak tartják az ébren virrasztókat. Azt kérdezgetik: „Hol marad megígért eljövetele?” De a várakozók az égre tekintenek, és így felelnek: „Mi csak virrasztunk tovább.” S mivel elfordulnak a világi élvezetektől, világi hírnévtől, s a gazdagság csalárdságától, ezzel bizonyítják, hogy valóban másra várnak. Virrasztásuk megerősíti őket. Legyőzik magukban a renyheséget, az önzést, a könnyű élet szeretetét. A szenvedések tüze perzseli őket, ezért hoszszúnak tűnik a várakozás. Olykor szomorúság vesz erőt rajtuk, akkor meginog a hitük. Mégis újra összeszedik magukat, legyőzik a félelmeket és kétségeket. Égre függesztett szemmel felelnek ellenségeiknek:
„Virrasztunk. Urunk eljövetelét várjuk. Minden bajunk, szenvedésünk és nélkülözésünk közt is túlárad bennünk az öröm.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 194. o.

1Sám 16:1-13 szakaszában Sámuel királlyá keni a fiatal Dávidot, akinek még hosszú út vezetett az apja, Isai legelőitől a jeruzsálemi trónig. Időnként  kétségtelenül  a  próbák  kohójának  kellős  közepében  érezte magát.
Először is hívatták a fiatal Dávidot, hogy zenéjével csillapítsa le Saul háborgó lelkét (1Sámuel 16. fejezet). Később Izrael hőse lett, amikor megölte Góliátot (1Sámuel 17. fejezet). Majd több év úgy telt el, hogy menekülnie kellett, életveszélyben volt. Mind Saul, mind a fia, Jonatán tudta, hogy Isten Dávidot jelölte ki a következő királynak (1Sám 23:17; 24:20). Dávid viszont semmit nem tett annak érdekében, hogy megszerezze a posztot, amire Isten kijelölte. Sőt mintha épp az ellenkezőjét tette volna. Még azt is megbánta, hogy levágott egy ruhadarabot Saul köpenyéből, amikor a király őt üldözte (1Sám 24:5-7). Saul aztán ismét megpróbálta megölni Dávidot, ő mégsem volt hajlandó megölni a királyt, pedig lehetősége nyílt rá (1Sám 26:7-11).
 

5. Olvassuk el 1Sám 26:1-11 szakaszát! Miért nem volt hajlandó Dávid megölni Sault? Isten hogyan valósítja meg a terveit az életünkben? Milyen elveket tanulhatunk meg ebből a történetből ezzel kapcsolatban?

6. Most pedig olvassuk el 1Sám 26:12-25 részét! Hogyan hatott Saulra az, hogy Dávid nem vette el az életét? Milyen előnyökkel jár tehát, ha várunk az Úr időzítésére?

Tekintsük végig, hogy milyen volt Dávid útja a trónig! Talán egy rövid mondatban lehet összefoglalni: ne kapkodjunk az után, amit Isten nem adott még oda! A legjobb, ha az Ő kezéből és időzítése alapján vesszük át az ajándékait. Előfordulhat, hogy nagyon hosszú ideig kell várakoznunk. A bab néhány óra alatt kihajt, a tölgyfának azonban ez több évig is eltarthat, de a fát nem tépi ki az erős szél.

Gondoljuk végig, hogy Dávid milyen könnyen kimagyarázhatta volna Saul meggyilkolását! (Elvégre a próféta megmondta neki, hogy ő kapja meg a trónt, Saul pedig amúgy is gonosz volt.) Tettei mégis az Istenbe vetett igaz hitéről tanúskodtak. Mit meríthetünk saját magunk számára ebből a példából, bármire is várunk éppen?

EGW idézet

A dombok árnyékában rejtőzködve Dávid és kísérője belopakodtak az ellenség táborába. Igyekeztek megállapítani ellenségeik pontos számát. Sátortól sátorig lopakodtak. Eljutottak Saul sátrához, melyben a király békésen aludt. Dárdája a fölbe volt szúrva, a fejénél pedig egy vizeskorsó állt. Mellette feküdt Abner, a fővezére, és körülöttük a katonák aludtak. Abisai felemelte dárdáját és ezt mondta Dávidnak: „Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.” (1Sám 26:8) Várt az engedély szavára, de csak ezek a suttogva elmondott szavak jutottak el füléhez: „Ne veszesd el őt! Mert vajon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?! […] Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harcba megy és ott vész el! Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem…” (1Sám 26:9–12) […]
Az a tény, hogy Dávid most már másodszor kímélte meg királya életét, mély benyomást tett Saul elméjére, és vétkének alázatosabb beismerésére késztette. Megdöbbent és megszelídült Dávid kedvességének ilyen megnyilvánulásán. Saul, amikor eltávozott Dávidtól, így kiáltott fel: „Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz!” (1Sám 26:25) De Jesse fia nem hitte, hogy ez a változás a királynál maradandó lesz. – Pátriárkák és próféták, 668–671. o.

Nagyon fontos, hogy higgyünk Isten szavának, és azonnal engedelmeskedjünk parancsának addig, amíg Isten angyalai várakoznak, hogy segíthessenek nekünk. A gonosz angyalok is készek viaskodni minden lépésért. Amikor Isten gondviselése azt parancsolja gyermekeinek, hogy menjenek előre; amikor Isten kész arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez övéiért, akkor Sátán arra igyekszik rávenni őket, hogy habozásukkal és késlekedésükkel bosszantsák az Urat. Sátán igyekszik lángra gyújtani a viszály, a civódás lelkületét, felkelteni a zúgolódást, a hitetlenséget, és így megfosztja Isten gyermekeit azoktól az áldásoktól, amelyekkel Isten meg akarja ajándékozni őket. Isten szolgáinak a percek embereinek kell lenniük, akik – amilyen gyorsan csak lehet – mindig készen állnak az indulásra és az előrehaladásra, amint az isteni gondviselés megnyitja előttük az utat. Bármiféle késlekedés részükről időt ad Sátánnak vereségük előkészítésére. – Pátriárkák és próféták, 423. o.

Az Úr nem mindig a legtehetségesebb embereket választja, hanem akiket a legjobban tud felhasználni. Akik jó szolgálatot tudnának végezni Istennek, egy időre ismeretlenségben lehetnek hagyva, Mesterük által látszólag észre nem vetten, foglalkozás nélkül hagyottan. Azonban, ha hűségesen végzik szerény helyzetük kötelességeit, ápolva magukban a készséget az Úrért való fáradozásra, az Úr a maga jó idején nagyobb felelősségeket bíz rájuk.
A megtiszteltetés előtt alázat. Az Úr azokat tudja fölhasználni a legeredményesebben, akik a leginkább tudatában vannak értéktelenségüknek, méltatlanságuknak és eredménytelenségüknek. Megtanítja őket a hit bátorságának gyakorlására. Úgy teszi őket erőssé, hogy a gyöngeségüket a maga erejével egyesíti; azzal teszi őket bölccsé, hogy tudatlanságukat a maga bölcsességével kapcsolja össze. – A Te Igéd igazság, 2. köt., 1003. o.
 

Véget ért a kármel-hegyi jelenet (1Királyok 18. fejezet). Tűz szállt alá a mennyből, mindenki elismerte az igaz Istent, a hamis próféták pedig meghaltak. Az Urat igazolták az események. Azt képzelnénk, hogy Illés lelki ereje egyre csak növekedett, ahogy telt a nap. Viszont váratlanul hallott valamit, ami úgy megijesztette, hogy meg akart halni. Olvassuk el a történet további részét 1Kir 19:1-9 szakaszából! Az utolsó szavak nyugtalanítóak: „Egyszer csak így szólt hozzá az Úr igéje: Mit csinálsz itt, Illés” (1Kir 19:9, RÚF)? Úgy tűnik, hogy a félelem menekülésre késztette a prófétát, aztán meg rossz helyen találta magát.

7. A hatalmas isteni közbelépés után Illésnek hittel és az Úr iránti bizalommal kellett volna tele lennie, ehelyett az életét féltve menekült. Mit tanulhatunk ebből a negatív példából?

Ez a történet igen fontos dologra mutat rá: hamar rossz helyen találhatjuk magunkat, amikor kapkodunk. Illés esetében a félelem volt az, ami miatt odalett a kiegyensúlyozottsága, azért futott a sivatagba, miközben azt kívánta, hogy bárcsak meg se született volna. Persze más miatt is megeshet, hogy sietve próbálunk kikerülni Isten ránk vonatkozó tervéből.

8. Olvassuk el a következő verseket: 1Móz 16:1-3; 4Móz 20:10-12; Bír 14:1-3; Mt 20:20-21; Lk 9:52-56; ApCsel 9:1! Mi miatt igyekeztek az itt szereplő emberek sietve eltávolodni attól, amit Isten akart?

Milyen könnyű engedni, hogy az ambíció, a harag, a szenvedély, a hitetlenség vagy akár a feltételezett „buzgalom” az Úr iránt és hasonló indokok oda hajtsanak, ahol nem kellene lennünk! Erre a veszélyre senki nem immunis. Fontos bizakodva, hittel tekinteni Isten jóságára és irgalmára, tudva, hogy szeret bennünket és azt akarja, ami a javunkat szolgálja. Ez nem történik meg automatikusan. Bár a hit ajándék, mégis fejlesztenünk, erősítenünk, illetve féltve őriznünk kell!

 

EGW idézet

Megpróbált szolgájához kérdéssel fordul az Úr: „Mit csinálsz itt, Illés?” A patak mellől a sareptai özvegyhez küldtelek. Megbíztalak, hogy térj vissza Izraelbe, és állj Kármelen a bálványimádó papok elé; aztán én adtam neked erőt, hogy a királyi fogat előtt mehess Jezréel kapujáig. De ki küldött téged ilyen sürgősen a pusztába? Milyen feladatod van itt? […]
Az odaszentelt életű, hűséges szolgák szakadatlan munkálkodásához nagyon sok minden tartozik, ezért Sátán minden erejét latba vetve próbálja meghiúsítani az isteni terv véghezvitelét. Némelyeket rávesz, hogy tekintsenek el magasztos és szent küldetésüktől, és elégedjenek meg a földi élet örömeivel… Másokat csüggedésbe taszít, mert feladatuk végzése ellenkezést és üldözést vált ki az emberekből… Minden gyermekének, akinek a lelkek ellensége elhallgattatta ajkait, az Úr felteszi a kérdést: „Mit csinálsz itt?” Én azzal bíztalak meg, hogy menj és hirdesd az evangéliumot, és készíts egy népet az Úrnak napjára. Miért vagy még mindig itt? – Conflict and Courage, 214. o.

Ne feledjétek, hogy erőtök forrása az ima. A munkás nem lehet eredményes, amíg kapkodva imádkozik, majd elrohan, hogy valaminek gondját viselje, attól tartva, hogy elhanyagolták, elfeledték azt. Istennek csak néhány elsietett gondolatot ad. Nem szakít időt az elmélkedésre, imára, s nem várja meg, míg az Úr megújítja testi és lelki erejét. Rövidesen fáradtság vesz erőt rajta. Nem érzi Isten Lelkének fölemelő, ihlető hatását. A Krisztussal való új élet nem eleveníti meg őt, nem csöndesíti le gondolkodását. […]
Vannak, akik egész nap és késő estig dolgoznak, hogy elvégezzék, amit föltétlenül elvégzendőnek tartanak. Az Úr szánakozva tekint ezekre a fáradt, túlterhelt terhek hordozóira, és így szól hozzájuk: „Jöjjetek énhozzám… én megnyugosztlak titeket.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 243. o.

Ha az emberek Illéshez hasonlóan átadják magukat Istennek, és ugyanolyan hittel bírnak, akkor Isten kinyilatkoztatja magát, mint hajdan. Könyörögjünk úgy, mint Jákób, és ugyanazokat az eredményeket látjuk majd. A hívő ima meghallgatásaképpen erő árad ki Istentől.
Mivel Jézus élete az állandó bizalom élete volt, szüntelen összeköttetésben Istennel – ez tartotta fenn életét –, elbukás és ingadozás nélkül végezte szolgálatát a menny számára. Naponta támadásokkal körülvéve, a nép vezetőinek ellenségeskedését szenvedve Krisztus tudta, hogy mint embernek, imával kell erősítenie magát. Hogy az emberek számára áldás lehessen, Istennel kellett összeköttetésben lennie, hogy tőle tetterőt, kitartást és állhatosságot kapjon. – Az evangélium szolgái, 255. o.

„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt 37:4).

Zsolt 37:4 verse csodálatos ígéret. Képzeljük magunk elé azt, amire mindig is vágytunk! Csakhogy az Úrban való gyönyörködéstől függ, hogy a miénk lehet-e a szívünk kérése. Mit jelent tehát az, hogy „gyönyörköd­ jél az Úrban”? Olvassuk el Zsolt 37:1-11 szakaszát! Talán kissé meglepő Zsolt 37:4 versének szövegkörnyezete. Dávid arról ír, hogy olyanok veszik őt körül, akik Isten és őellene munkálkodnak. A természetes reakció ilyen esetben az, hogy mérgesek leszünk, és magunkat kezdjük igazolni. Dávid viszont valami egyebet javasol.

9. A következő versekben mit tanácsol Dávid Isten népének, amikor ilyen helyzetben vannak? Zsolt 37:1 Zsolt 37:5 Zsolt 37:7 Zsolt 37:8

10. Olvassuk el ismét Zsolt 37:4 versét! A fenti versek alapján tehát mit jelent gyönyörködni az Úrban?

A zsoltáros újból és újból, más-más módon mondja, hogy „bízzál az Úrban”. Bízzunk benne, hogy cselekedni fog! Ne keseredjünk el, mert az Úr a mi Istenünk, és most is az érdekünket képviseli! Nem kell nekünk átvenni az irányítást és megpróbálni elrendezni a dolgokat. Az irányítás mennyei Atyánk kezében van. Bízzunk benne! Bízzunk benne teljes mértékben!
Dávid ennek a gondolatmenetnek a szövegösszefüggéséből kiindulva írja azt, hogy gyönyörködjünk az Úrban. Istenben gyönyörködni annyit jelent, hogy a tökéletes bizalom állapotában élünk. Semmi sem zavarhatja meg a nyugalmunkat, mert Isten itt van és dolgozik. Azért dicsőítjük, sőt mosolyoghatunk is, mert az Ő eszén senki nem járhat túl. Ha megtanuljuk, hogyan kell ezt tenni, akkor valóban a miénk lehet, amire a szívünk vágyik, mert megkapjuk a szerető Atyánktól azt, amit adni akar nekünk, méghozzá pontosan akkor, amikor az a leginkább szolgálja az érdekünket és az országa előmenetelét!
 

Hogyan tanulhatunk meg gyönyörködni az Úrban? Töltsünk egy kis időt imában, és kérjük Isten vezetését, hogy ez megvalósulhasson az életünkben!

EGW idézet

A zsoltáros így énekel: „Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj!” (Zsolt 37:3) „Bízzatok Istenben.” Minden napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor beszélünk gondjaink terhéről annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megváltónk, aki mindig kész kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden nyomorunkban segítségünkre jönni.
Vannak, akik állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan örvendhetnek  atyai  gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik. Gondolataik állandóan kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És ha tényleg vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket mindazzal szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. – Jézushoz vezető út, 121. o.

Minden egyes próbában jelentős vigasztalást is kapunk. Hát ne indulna meg Megváltónk a gyengeségeinken? Hát nem kísértetett meg mindenben hozzánk hasonlóan? És nem hívott meg, hogy járuljunk elé minden próbában és nehézségben? Ezért tehát, ne aggódjunk a holnap terhei miatt, hanem vidáman és bátorsággal viseljük a mai nap terheit. Ma kell bíznunk és hinnünk. Nem azt várja el az Úr, hogy egy nap alatt több nap feladatát végezzük el. Aki ma erőt ad számunkra, holnap is megadja azt… Semmi sem ejt súlyosabb sebet a lelken, mint a hitetlenség hegyes tőre. Amikor jön a próba – mert jönni fog –, ne féljünk, és ne panaszkodjunk! A lelki nyugalom segít tisztábban meghallanunk Isten hangját. „És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára.” (Zsolt 107:30) Ne felejtsétek el, hogy az örök Isten tart a karjában benneteket. „Csillapodjál le az Úrban és várjad őt.” (Zsolt 37:7) Ő majd elvezet a csodálatos tapasztalatok kikötőjébe. – In Heavenly Places, 269. o.

Teljesebben kell értékelnünk e szavak értelmét: „Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni!” (Énekek 2:3) Ezek a szavak nem gyors átmenetről, hanem csöndes nyugalomról szólnak. […]
Forduljunk el az élet poros, fülledt útjaitól, pihenjünk meg Krisztus szeretetének árnyékában. Itt részesülünk erőben a küzdelemre. Itt tanulhatjuk meg, miként csökkentsük fáradozásunkat és aggodalmunkat, mint szóljuk és mint zengjük Isten dicséretét. A megfáradtak és  megterheltek  tanulják  meg  Krisztustól  a  csöndes  bizalom  leckéjét. Ha Jézus békéjét és nyugalmát kívánják elnyerni, telepedjenek az Ő árnyékába. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 69. o.

További tanulmányozásra: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, „Dávid felkenetése” c. fejezet, Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., „A keresztény türelem” c. fejezet.
Előfordulhat, hogy Isten terve szerint sokat kell majd várnunk, amit pedig kifejezett tűzpróbának érezhetünk. Ilyenkor úgy tanulhatunk meg türelmesnek lenni, ha az Úr személyére összpontosítunk és abban bízunk, hogy az érdekünkben fog eljárni. Több oka lehet a várakozásnak, de mindegyiknek köze van Isten ránk vonatkozó tervéhez és országa előmeneteléhez. Sokat veszíthetünk, ha nélküle sietünk előre, de sokat nyerhetünk akkor, ha továbbra is bízunk és gyönyörködünk benne.
Az Úr minden egyes próbát mérlegel és megmér. „Még nem látom Isten szándékát a szenvedésemben, de Ő tudja, mi a legjobb számomra, és én rábízom testem és lelkem, mint hűséges Teremtőmre. »Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincse­ met meg tudja őrizni ama napra« (2Tim 1:12). Ha nagyobb hitre, szeretetre, türelemre és a mennyei Atyánkba vetett tökéletesebb bizalomra nevelnénk és gyakorolnánk magunkat, akkor nagyobb békességünk és boldogságunk lenne naponta, miközben áthaladunk az élet nehézségein.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 2. köt. Budapest, 2000, Advent Kiadó, 224. o.).
Naponkénti tanulmányozásra: Bír 16 – Ruth 1; Ellen G. White: Az imádság, 2. fejezet, a „Ne hanyagoljuk el az imát!” bekezdéstől a fejezet végéig

1. Mivel foglalkozott Sámson a börtönben?

2. Hány kiváló harcos volt képes arra, hogy hajszálpontosan célozzon a parittyával?

3.    Mi célból rabolták el Siló táncoló leányait?

4.    Mely alkalommal hangzottak el ezek a szavak: „Nagyobb az én keserűségem, mint a tietek”?

5.    Mit tegyünk, hogy készek legyünk azt a munkát végezni, amelyet Isten akar ránk bízni?


A reménységet és a szelídséget – ezt a próbák tüzében oly lényeges két elemet – a várakozás jellemzi. A várakozás bibliai fogalmához azonban a hosszútűrés, a türelem tényezője is hozzátartozik. Ez a fajta várakozás nem politikai stratégia, hanem a Lélek gyümölcsének része. Isten népe türelemmel vár a próbák tüzes kemencéjében, mivel Isten maga is hosszútűrő, természetéből adódóan szerető Úr, aki gondosan kiválasztja a legmegfelelőbb pillanatot a közbelépésre, és teszi mindezt azért, hogy minél több időt biztosítson az emberek megtérésére. Csakis akkor várakozhatunk türelmesen, ha bízunk Istenben, aki után várakozunk.
A türelemmel való várakozás a Lélek gyümölcsének része, s mint ilyen, nagyon fontos a próbák tüzes kemencéjében folytatott küzdelem során.
A türelemmel teljes várakozás akkor lehetséges, ha ismerjük és bízunk is
abban, aki után várakozunk.
Isten hosszútűrése
A Bibliában az Isten türelmének kifejezésére használt két kifejezés a „hosszútűrő” és a „késedelmes a haragra” (Károli, Neh 9:16–17; lásd 2Móz 34:6; 4Móz 14:18; Zsolt 103:8; Náh 1:3). Láthatjuk, hogy az említett igehelyek a hosszútűrés mellett Isten más tulajdonságait is említik: „irgalmas és kegyelmes”, „nagy irgalmasságú”, „megbocsátó”, „könyörülő”, „nagy kegyelmű”, „nagy hatalmú”. Továbbá, a Biblia azt is elmondja Istenről, hogy sanyargatja az embereket vagy éppen megkegyelmez nekik (1Móz 18:17–33; 4Móz 14:27; 5Móz 8:2; Neh 9:30–31; Zsolt
78:38; Ézs 42:14; Ez 20:17; ApCsel 13:18; 1Pt 3:20), ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „az Úr irgalmas és kegyelmes Isten” (2Móz 34:6), és csodatételek Szerzője (Neh 9:17), aki „a bűnöst nem hagyja büntetlenül” (4Móz 14:18; lásd Náh 1:3; 1Pt 3:20).
Világos tehát, hogy Isten türelmét nem szabad összetévesztenünk valamifajta közönnyel, tehetetlenséggel vagy határozatlansággal. Nem látszattürelemről van szó, amely mögött a megfelelő pillanatra vár, hogy bosszút álljon. Isten hosszútűrő, mert szeret minket, és a lehető legtöbb embert akarja megmenteni. Pál apostol költői kérdést tesz fel nekünk:
„Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?” (Róm 2:4; lásd Róm 9:22–24). Péter apostol is kijelenti, hogy „a mi Urunk hosszútűrését üdvösségnek tartsuk” (2Pt 3:15), mivel „nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pt 3:9).

A mi hosszútűrésünk
Isten hosszútűrésének bibliai magyarázata segíteni fog minden kereszténynek – és főként nekünk, hetednapi adventistáknak – megérteni Jézus második eljövetele késésének okát, továbbá saját türelmünk értékelésére és fejlesztésére serkent. Egy rövid és tömör vizsgálat nyomán, melynek tárgya a hosszútűrés, néhány gondolat körvonalazódik előttünk:
1.    A Biblia tanítása szerint a türelem a keresztény élet szerves része, és Istentől származik. Isten hosszútűrőkké tesz minket, ugyanakkor irgalmasokká, alázatosakká és szelídekké is, mivel „Krisztus a minden mindenekben” (Kol 3:11), és Isten „választott” ki minket (lásd Kol 3:12).
„Jézus Krisztus bennünk mutatja meg legelőbb a teljes hosszútűrést” (1Tim 1:16). Isten elhívásának köszönhetően lehetünk mi is türelmesek (Ef 4:1–2; 2Tim 4:2). A keresztény hosszútűrés a Szentlélek gyümölcsének egyik megnyilatkozása (Gal 5:22). További keresztény erényekkel
– a szeretettel, reménységgel és szelídséggel – együtt nyilvánul meg (Gal 5:22; Kol 3:12; Ef 4:1; 2Tim 4:2). A szeretet hosszútűrő (1Kor 13:4), és a bennünk lévő reménység tesz minket képessé a türelmes várakozásra (Róm 8:25). Az öröm erősít meg minket a kitartásra és a hosszútűrésre (Kol 1:11), de „a háborúság is békességes tűrést nemz” bennünk (Róm 5:3–4; Jak 1:3–4).
2.    A hosszútűrés Isten utolsó időben élő maradékának kulcsfontosságú tulajdonsága: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12; lásd Jel 13:10). A maradékhoz tartozók tudatában vannak annak, hogy türelmesen várniuk kell az Úr eljövetelét, ahogy a földművelő is türelemmel várja az aratás végét (Jak 5:7–8; lásd Lk 8:15; Zsid 6:12; 10:36; Jel 14:14–20). Bátorságot gyűjtünk Isten Habakuknak adott parancsára gondolva, miszerint ki kell tartanunk hosszútűrésünkben még akkor is, ha a végidőre vonatkozó jövendölések teljesedése még távolinak tűnik: „Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet, és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Hab 2:3). Isten felszólít, hogy csendesedjünk el és ismerjük el, hogy Ő a mi Istenünk (Zsolt 46:11). Dávid is kitart amellett, hogy a hívőnek meg kell tanulnia a következő leckét: „Várjad az Urat, légy erős! Bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsolt 27:14).
3. „Bizonyságok fellege” bátorít minket az úton: „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsid 12:1–2).
A hosszútűrés nagy példaképei közé sorolhatjuk Ábrahámot (Zsid 6:15), valamint a prófétákat és Jóbot, akik bebizonyították, hogy „igen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jak 5:11). Jeremiás is elhatározta, hogy bízni fog Istenben, bármi is történjen: „Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom” (JerSir 3:25).
Pál egyértelművé teszi számunkra, hogy a Szentírásban található példák célja hosszútűrésünk fejlesztése, ugyanakkor reménységet is keltenek bennünk ezek az igék (Róm 15:4–5). Az Újszövetség idején és az azt követő korokban sokan viselték türelemmel a nehézségeket, és szenvedtek bátran Isten nevéért és ügyéért: „Terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el” (Jel 2:3; lásd Róm 12:12; 2Tim 2:24; 2Thess 1:4; Jel 1:9; 2:19; 3:10). Nyilván Jézus a mi nagy példaképünk a szenvedésben tanúsított hosszútűrés terén: „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1Pt 2:21–23).
4. A hosszútűrésnek gyakorlati haszna van ebben az életben: ellentéte, a türelmetlenség tönkreteszi az életünket, és esztelen cselekedetek elkövetésére késztet (Péld 14:29; 15:18; 16:32; 25:15; Préd 7:8–9). A türelem az az erény, amelyet Istentől kapunk a próbák tüzes kemencéjében, és amely segít győznünk a nehézségek felett, és elnyernünk az örök életet. A világban létező gondokról szóló tanításában Jézus ezt mondja: „A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket” (Lk 21:19). Pál apostol kijelenti, hogy Isten örök élettel ajándékozza meg azokat, „akik a jó cselekedetekben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek” (Róm 2:7). Ézsaiás által Isten megígérte: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40:31; lásd Zsolt 37:7–9; 40:1).

Hosszútűrés és bizalom
A rákbeteg Ian kórházi ágyán feküdt. Rendkívül hideg tél volt. A reggel óráiban, amikor a nővérke belépett a kórterembe, hogy megvizsgálja, Ian elmondta neki, hogy a felesége, Anastasia látogatását várja. Az aszszisztensnő ezt mondta neki: „Nem hiszem, hogy eljön, mínusz 30 fok van odakint.” A férfi azonban visszaválaszolt: „Ismerem a feleségem, és bízom benne. Különleges asszony! Ha megígér valamit, be is tartja, történjen bármi!” Egy óra múlva Anastasia benyitott a kórterembe. Később, még aznap, az asszisztensnő ezt mondta Iannek: „Én komolyan kételkedtem abban, hogy a felesége eljön. De most már én is tudom, hogy különleges ember!”
Várakozásunkat meghatározza, hogy mennyire jól ismerjük azt a személyt, akire várunk, és mennyire bízunk benne. Ha ismerjük Istent és bízunk benne, a várakozás folyamata nem kétségbeesésbe visz, hanem aktív hosszútűrést eredményez.

Alkalmazás
1 Szükségünk van türelemre a családunkban, a munkánkban, betegségeink viselésében, a lelki életben. Az igazi türelem mindig a Lélek gyümölcse. Vizsgáld meg a türelmedet az élet különböző területein! Milyen következtetéseket vonhatsz le az önvizsgálatod nyomán? Miben kell több türelmet tanúsítanod? Hogyan érheted ezt el Isten segítségével?
2 A türelmetlenség az éretlenség jele. Általában a gyermekek türelmetlenebbek, a felnőttek könnyebben várakoznak, segítenek ebben az életük során szerzett tapasztalatok és a bizalom. Tarts önvizsgálatot: lelkileg mennyire vagy érett? Mit fogsz tenni hosszútűrésed növelése érdekében?