Zsoltárok könyve 62
62
[A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.] (2) Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom.
2
(3) Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg teljesen.
3
(4) Meddig támadtok még egy ember ellen, meddig törtök ellene valamennyien, mint megroskadt fal és düledező kerítés ellen?
4
(5) Csak arról tanácskoznak, hogyan vessék le őt méltóságából. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. [Szela]
5
(6) Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem.
6
(7) Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
7
(8) Istennél van szabadulásom és dicsőségem; ő az én erős kősziklám, Istennél van menedékem.
8
(9) Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket. Isten a mi menedékünk. [Szela]
9
(10) Bizony hiábavalóak a közemberek fiai, és hazugok a főemberek fiai. Ha egy mérleg serpenyőjébe vetnék őket, mind alábbvalók lennének a semminél.
10
(11) Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott dologgal ne kevélykedjetek. Ha gyarapszik is vagyonotok, ne abban bizakodjatok.
11
(12) Egyszer szólt Isten, és két dolgot hallottam: azt, hogy a hatalom Istené,
12
(13) és tiéd, URam, a kegyelem is. Bizony megfizetsz mindenkinek a cselekedete szerint!