Zsoltárok könyve 57
57
[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.] (2) Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekül a lelkem, és szárnyad árnyékában keresek oltalmat, amíg elvonul a veszedelem.
2
(3) A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem.
3
(4) Segítséget küld a mennyből, és megtart engem, megcsúfolja azt, aki elnyelne engem. [Szela] Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
4
(5) Oroszlánok között vagyok, tűzokádók között fekszem, akiknek foga lándzsa és nyíl, nyelve pedig éles kard.
5
(6) Magasztaljanak téged az egekig, Istenem, az egész földön legyen ott a dicsőséged!
6
(7) Hálót vetettek a lábamnak, lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, de ők estek bele. [Szela]
7
(8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek!
8
(9) Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl, lant és hárfa, hadd költsem föl a hajnalt!
9
(10) Hálát adok neked, Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között.
10
(11) Mert az egekig ér a te kegyelmed és a felhőkig a te hűséged.
11
(12) Magasztaljanak az egekig, Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged!