Zsoltárok könyve 49
49
[A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.] (2) Halljátok meg ezt mind, ti népek, figyeljen e világ minden lakója,
2
(3) közemberek, főemberek, gazdag és szegény egyaránt!
3
(4) Szám bölcsességet beszél, szívem elmélkedése értelem.
4
(5) Példabeszédre fordítom fülemet, hárfaszóval kezdem rejtvényemet.
5
(6) Miért féljek a gonosz napokban, amikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6
(7) akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?
7
(8) Hiszen senki sem válthatja meg testvérét, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8
(9) Mivel a lélek váltsága drága, végképp le kell mondani róla;
9
(10) még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.
10
(11) De meglátja! A bölcsek is meghalnak, a bolond és ostoba is elvész; gazdagságuk másokra marad.
11
(12) Azt gondolják, hogy házuk örökké megmarad, és lakóhelyük nemzedékről nemzedékre; földjüket magukról nevezik el.
12
(13) Pedig az ember akkor sem marad meg, ha tisztességben van; hasonlít az állatokhoz, amelyeket levágnak.
13
(14) Ez a bolondok sorsa, és követőik mégis gyönyörködnek a szavukban. [Szela]
14
(15) Mint a juhok, úgy kerülnek a sírba, a halál legelteti őket, és reggel már az igazak uralkodnak. Alakjukat elemészti a sír, nem lesz lakásuk.
15
(16) Csak Isten válthatja ki lelkemet a halál kezéből, mikor magához ragad engem. [Szela]
16
(17) Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának kincse gyarapszik,
17
(18) mert semmit sem vihet el magával, ha meghal, kincse nem száll le utána.
18
(19) Ha életében áldottnak vallja is magát, és ha dicsérik is, hogy jót tett magával,
19
(20) mégis atyái nemzedékéhez jut, többé sohasem lát világosságot.
20
(21) Mert az ember, ha tisztessége van is, de nincs okossága, hasonlít az állathoz, amelyet levágnak.