Zsoltárok könyve 146
146
Dicsérjétek az Ur at! Dicsérd, lelkem, az Ur at!
2
Dicsérem az Ur at, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
3
Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.
4
Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
5
Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úr ban van a reménysége,
6
aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7
Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr.
8
Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat.
9
Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
10
Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Ur at!