Zsoltárok könyve 141
141
Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Ur am, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2
Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat!
3
Ur am, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4
Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
5
Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
6
És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
7
Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
8
De én rád tekintek, én Uram, Ur am! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
9
Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
10
A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.