Zsoltárok könyve 141
141
[Dávid zsoltára.] URam, téged hívlak: siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hívlak.
2
Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, és fölemelt kezem mint esti áldozat.
3
URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4
Ne engedd szívemet rosszra hajolni, hogy ne cselekedjem istentelenül a gonosztevőkkel együtt; és ne egyem kedvelt ételükből.
5
Ha igaz ütlegel engem, kegyelem az; ha dorgál engem, olyan, mintha olajjal kenné a fejemet. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is érte bajaiban.
6
Ha bíráikat letaszítják a szikláról, akkor majd hallgatják beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
7
Mint amikor barázdát vágnak a földbe, úgy szóródnak szét csontjaik a Seol torkában.
8
De az én szemem, URam Isten, rajtad csüng. Hozzád folyamodom, ne oltsd ki életemet!
9
Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők hálóitól!
10
Az álnokok saját tőrükbe esnek, míg én nyugodtan továbbmegyek.