Zsoltárok könyve 138
138
[Dávidé.] Magasztallak téged teljes szívemből, énekkel áldalak az istenekkel szemben.
2
Leborulok szent templomod felé, és magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
3
Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
4
Téged magasztal, URam, e föld minden királya, amikor meghallják szád beszédeit.
5
Énekelnek az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége!
6
Noha felséges az ÚR, mégis meglátja az alázatost, de a kevélyt csak távolról ismeri.
7
Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem.
8
Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!