Zsoltárok könyve 137
137
Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
3
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
4
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
5
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
7
Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8
Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
9
Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!