Zsoltárok könyve 116
116
Szeretem az Ur at, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2
Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
3
Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem.
4
De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Ur am, mentsd meg életemet!
5
Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk.
6
Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.
7
Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!
8
Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,
9
az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.
10
Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok!
11
Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug!
12
Mit fizessek az Úr nak a sok jóért, amit velem tett?
13
A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem.
14
Teljesítem az Úr nak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében.
15
Drágának tekinti az Úr híveinek halálát.
16
Ó, Ur am, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset.
17
Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem.
18
Teljesítem az Úr nak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,
19
az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Ur at!