Jób könyve 42
42
Jób ekkor így felelt az ÚRnak:
2
Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki sem téríthet el attól, amit elgondoltál.
3
Ki az, aki tudatlanságból elhomályosítja az örök rendet? Megvallom hát, hogy nem értettem; csodás dolgok ezek nekem, nem tudom fölfogni.
4
Hallgass hát, kérlek, hadd beszéljek. Én kérdezlek, te pedig taníts engem!
5
Eddig csak hallomásból tudtam felőled, de most saját szememmel látlak téged.
6
Ezért hibáztatom magam, és megbánom bűneimet porban és hamuban!
7
Miután az ÚR mindezt elmondta Jóbnak, így szólt a témáni Elifázhoz: Haragom fölgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok rólam olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.
8
Most tehát vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem büntetlek meg benneteket, amiért nem szóltatok felőlem olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.
9
Akkor elment a Témánból való Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR mondta nekik; és az ÚR kegyelmesen tekintett Jóbra.
10
Azután Isten eltávolította Jóbról a csapást, miután imádkozott a barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.
11
És elment hozzá minden férfi- és nőrokona és minden régi ismerőse, és együtt ettek vele a házában. Sajnálkoztak fölötte, és vigasztalták őt a sok nyomorúság miatt, amelyet az ÚR bocsátott rá; és mindenki adott neki egy-egy pénzt és egy-egy aranyfüggőt.
12
Az ÚR pedig jobban megáldotta Jób életének a végét, mint a kezdetét, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga ökre és ezer szamara.
13
Lett még hét fia és három leánya is.
14
Az elsőnek a neve Jemimá, a másodiké Keciá, a harmadiké Keren-Happúk volt.
15
Nem lehetett olyan szép leányokat találni abban az egész tartományban, mint amilyenek Jób leányai voltak. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreik között.
16
Jób pedig még száznegyven esztendeig élt ezután, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.
17
És öregen halt meg Jób, az élettel betelve.