Ézsaiás könyve 57
57
Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.
2
Békességre jut, az ágyában nyugszik, aki egyenes úton járt.
3
De ti gyertek ide, szemfényvesztőnek fiai, ti házasságtörők és paráznák ivadékai!
4
Ki fölött gúnyolódtok? Ki ellen tátjátok föl szátokat, és öltitek ki nyelveteket? Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei, a hazugság magva,
5
akiket szenvedély fűt a tölgyfáknál és minden buja fa alatt, akik megölitek gyermekeiteket a völgyekben és a sziklák hasadékainál?
6
A patak sima köveiben van az örökséged, az a te részed. Nekik öntesz ki italáldozatot, és viszel ételáldozatot, és én még jó néven vegyem ezeket?
7
Magasba emelkedő hegyre helyezted ágyadat, oda is fölmész áldozatot bemutatni.
8
Az ajtó és az ajtófélfa mögé tetted bálványjeleidet, eltávolodtál tőlem, és kitakartad ágyadat, aztán belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél velük, akiknek ágyát szeretted, amerre csak láttad.
9
A Molokhoz mentél olajoddal és bőséges keneteiddel. Messze földre küldted követeidet, mélyre le, a Seolig.
10
Nagy utadon elfáradtál, mégsem mondtad: Mindez hasztalan! Újra erőre kaptál, és nem lankadtál el.
11
Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudnod kellett, miért nem emlékeztél meg rólam, és miért nem gondoltál rám a szívedben? Vagy azért nem félsz engem, mert már régóta hallgatok?
12
Én jelentem ki igazságodat, de amit teszel, nem használ neked.
13
Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványaid sokasága! A szél mindet elviszi, egy szellő is fölkapja. De aki hozzám menekül, az örökli a földet, és birtokba veszi szent hegyemet.
14
Egy hang ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, készítsétek az utat, népem útjából vegyetek el minden buktatót!
15
Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16
Mert nem örökké perelek, és nem haragszom mindvégig, hiszen elepedne előttem a lélek és az élők, akiket alkottam.
17
Mert a telhetetlenség vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtőztem és megharagudtam. Ő pedig elfordult tőlem, és a saját szíve útján járt.
18
Láttam útjait, és meggyógyítom őt. Vezetem, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak.
19
Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Békesség, békesség a távol- és közellévőknek! Így szól az ÚR: Meggyógyítom őt!
20
De a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, és amelynek hullámai iszapot és sarat hánynak ki.
21
Nincs békesség az istenteleneknek, mondja az én Istenem.