Ézsaiás könyve 26
26
Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős városunk van, szabadítása kőfalként és bástyaként szolgál!
2
Nyissátok ki a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, amely megőrízte hűségét.
3
Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.
4
Bízzatok az ÚRban örökké, mert ÚR, az ÚR örök kőszálunk.
5
Mert ő letaszította a magasban lakókat, megalázta a kevély várost, földre tiporta, és porba döntötte.
6
Láb tapodja azt, a szegények lába, a szűkölködők léptei!
7
Az igaznak ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.
8
Benned reméltünk ítéleted ösvényén is, ó, URam! Neved és emlékezeted után vágyott a lelkünk!
9
Lelkem utánad vágyódik éjszaka, egész lelkemmel téged kereslek. Mert ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.
11
URam! Magasba emelted kezedet, de nem látják! De látni fogják néped iránti buzgó szerelmedet, és megszégyenülnek, tűz emészti meg ellenségeidet.
12
URam! Te adsz nekünk békességet, hisz minden dolgunkat te vitted véghez értünk.
13
URunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, de csak a te nevedről emlékezünk meg!
14
Akik meghaltak, nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért büntetted meg és veszítetted el őket, még emlékezetüket is eltörölted.
15
Megszaporítottad e népet, URam! Megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magadat, és mindenfelé kiterjesztetted az ország határát.
16
Ó, URam! A szorongattatásban téged kerestek, és halkan imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.
17
Olyanok voltunk előtted, URam, mint a várandós asszony, aki közel van a szüléshez: vajúdik, s fölkiált fájdalmában.
18
Mint várandósak vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem hoztunk szabadulást e földnek, és nem születtek lakói a föld kerekségének.
19
Megelevenednek halottaid, és holttestük föltámad. Serkenjetek föl és ujjongjatok, akik a porban laktok, mert harmatotok a napkeltének harmata, és a föld visszaadja az árnyakat!
20
Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat magad után! Rejtőzz el egy rövid szempillantásig, míg elmúlik az ÚR haragja!
21
Mert íme, kijön helyéről az ÚR, hogy megbüntesse a föld lakóinak álnokságát. Föltárja a föld a vért, és nem takarja be többé a megölteket.