Ezékiel könyve 12
12
Azután így szólt az Úr igéje:
2
Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez.
3
Te pedig, emberfia, készíts egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, a szemük láttára, majd indulj el a lakóhelyedről egy másik helyre, a szemük láttára! Talán most látni fognak, bár engedetlen nép ez!
4
A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni!
5
Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki azt!
6
Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára.
7
Úgy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kivittem a batyut, és vállamra vettem a szemük láttára.
8
Másnap reggel így szólt hozzám az Úr igéje:
9
Emberfia! Ugye, megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz?
10
Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ez a fenyegető jövendölés Jeruzsálem fejedelmének és Izráel egész házának szól, akik ott élnek.
11
Mondd: Én intő jel vagyok számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok mennek a fogságba.
12
A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezetik ki; arcát eltakarja, hogy ne is lássa szeme a földet.
13
Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni; ott kell majd meghalnia.
14
Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak, széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket.
15
Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszélesztem őket a népek között, és szerteszórom őket az országokba.
16
De meghagyok közülük néhány embert a fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
17
Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
18
Emberfia! Remegve edd a kenyeredet, reszketve és aggódva igyad a vizedet!
19
Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, az Úr Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert mindenestül pusztasággá válik az ország a benne lakók erőszakos tettei miatt.
20
A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztasággá válik. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
21
Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
22
Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!
23
Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás.
24
Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában.
25
Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így szól az én Uram, az Úr.
26
Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
27
Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás, amelyet ez az ember lát, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről prófétál.
28
Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, az Úr.