---

¹ Mi, erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedvezzünk.
² Mindegyikünk tudniillik felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére.
³ Mert Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogy meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám.
⁴ Mert amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen.
⁵ Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint,
⁶ hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
⁷ Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
⁸ Mert mondom nektek, hogy Jézus Krisztus a körülmetéltek szolgája lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
⁹ A pogányok pedig irgalmáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között, és dicséretet énekelek a te nevednek.
¹⁰ És ismét azt mondja: Örüljetek, ti pogányok, az ő népével együtt!
¹¹ És ismét: Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, és magasztaljátok őt, minden népek!
¹² Ézsaiás pedig így szól: Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és felkel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok.
¹³ A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
¹⁴ Én magam is meg vagyok győződve testvéreim, hogy teljesek vagytok minden jósággal, bővölködtök minden ismeretben, és képesek vagytok egymást is tanítani.
¹⁵ Mégis kissé merészebben írtam nektek, testvéreim, mintegy emlékeztetve titeket az Istentől nekem adott kegyelemre,
¹⁶ hogy Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, Isten evangéliumának a papi szolgálatát végezve, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen.
¹⁷ Van tehát mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, Isten előtt.
¹⁸ Mert nem mernék olyasmiről szólni, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok engedelmességére, szóval és tettel,
¹⁹ jelek és csodák ereje által, a Lélek ereje által, úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől fogva Illíriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát.
²⁰ Azt tartottam becsületes dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismert volt, hogy ne mások rakta alapra építsek,
²¹ hanem amint meg van írva: Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik nem hallották, meg fogják érteni.
²² Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok.
²³ Most pedig, mivelhogy nincs már munkaterület számomra ezen a vidéken, és mert már sok esztendeje vágyódom utánatok, elmegyek hozzátok,
²⁴ amikor majd Hispániába utazom. Remélem azért, hogy átutazóban meglátlak titeket, és majd ti fogtok útnak indítani, miután egy kissé felüdültem nálatok.
²⁵ Most pedig Jeruzsálembe megyek, a szentek szolgálatára.
²⁶ Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy a jeruzsálemi szentek szegényeinek valamit adakozzanak.
²⁷ Jónak látták, és tartoznak is vele, mert ha a pogányok az ő lelki javaikból részesültek, akkor tartoznak nekik viszontszolgálni földi javaikkal.
²⁸ Ha tehát ezt elvégeztem, és szolgálatuk gyümölcsére a pecsétet ráütöttem, titeket útba ejtve elmegyek Hispániába.
²⁹ Tudom pedig, hogy amikor hozzátok megyek, a Krisztus áldásának teljességével érkezem.
³⁰ Kérlek azért titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére, tusakodjatok velem együtt, imádkozva Istenhez énértem,
³¹ hogy szabaduljak meg azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt,
³² hogy örömmel eljussak hozzátok az Isten akaratából, és nálatok megpihenjek.
³³ A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen.