---

¹ Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló botot adtak nekem, és azt mondták: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak,
² de a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki, és ne mérd meg, mert az a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
³ Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy zsákruhába öltözve prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig.
⁴ Ezek az a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak,
⁵ és ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki a szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki ártani akar nekik, annak így kell megöletnie.
⁶ Nekik hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idején ne legyen eső, és hatalmuk van arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet bármilyen csapással, ahányszor csak akarják.
⁷ Amikor elvégzik a bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi és megöli őket.
⁸ És holttestük annak a nagy városnak az utcáján lesz, amelyet lelki értelemben Sodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol az ő Urukat is megfeszítették.
⁹ A népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül valók látják a holttestüket három és fél napig, de holttestüket nem engedik sírba tenni.
¹⁰ A föld lakói pedig örülnek ennek, vigadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel ez a két próféta gyötörte a föld lakóit.
¹¹ De három és fél nap elmúltával életnek lelke adatott beléjük Istentől, lábra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket.
¹² És nagy hangot hallottak a mennyből, amelyik így szólt hozzájuk: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe.
¹³ És abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, és a földrengésben megölt emberek száma hétezer volt, a többiek pedig megrémültek, és dicsőítették a menny Istenét.
¹⁴ A második jaj elmúlt, íme, a harmadik jaj hamar eljön.
¹⁵ A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok hallatszottak a mennyben, amelyek ezt mondták: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, aki örökkön-örökké uralkodni fog.
¹⁶ És a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak, és imádták Istent,
¹⁷ és ezt mondták: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy átvetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.
¹⁸ Megharagudtak a pogányok, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy jutalmat adj szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a te nevedet, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.
¹⁹ És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett az ő szövetségének ládája; és villámlás, égzengés, mennydörgések, földrengés és nagy jégeső támadt.