Zsoltárok könyve 66
66
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.