---

¹ Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje alkalmas hely a jószágtartásra,
² odamentek Gád és Rúben fiai Mózeshez és Eleázár paphoz meg a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták:
³ Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,
⁴ az a föld, amelyet megvert az Úr Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig jószágaik vannak.
⁵ Ha jóindulattal vagy hozzánk – mondták –, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!
⁶ Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!
⁷ Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet nekik adott az Úr?
⁸ Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.
⁹ Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az Úr.
¹⁰ Ezért fellángolt az Úr haragja azon a napon, és ezt az esküt tette:
¹¹ Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem hűségesen,
¹² kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők hűségesen követték az Ur at.
¹³ Fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, és hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az Úr nak.
¹⁴ És most ti, vétkesek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az Úr Izráel ellen fellángolt haragját?!
¹⁵ Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét a pusztában, és ennek az egész népnek a vesztét okozzátok!
¹⁶ Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,
¹⁷ aztán mi magunk is fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. De a családunk hadd maradjon megerősített városokban az ország lakosai miatt.
¹⁸ Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.
¹⁹ Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
²⁰ Mózes így felelt nekik: Ha ezt megteszitek, ha fölfegyverkeztek a harcra az Úr színe előtt,
²¹ és minden fegyveresetek átkel a Jordánon az Úr színe előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől,
²² és ha akkor tértek vissza, miután meghódolt az a föld az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek az Úr és Izráel szemében, és birtokul kapjátok ezt a földet az Úr előtt.
²³ De ha nem így tesztek, vétkeztek az Úr ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.
²⁴ Építsetek hát városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
²⁵ Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!
²⁶ Gyermekeink, asszonyaink, jószágunk és az összes állatunk ott marad Gileád városaiban.
²⁷ Szolgáid pedig mindnyájan hadba szállnak az Úr előtt, fölfegyverkezve a harcra, amint kívánod, uram.
²⁸ Mózes ekkor parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek velük kapcsolatban.
²⁹ Ezt mondta nekik Mózes: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az Úr színe előtt, és ha majd meghódol előttetek az a föld, akkor adjátok nekik Gileád földjét birtokul.
³⁰ Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek, Kánaán földjén kapjanak birtokot.
³¹ Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az Úr szolgáidnak megmondta.
³² Mi átkelünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de az örökségül kapott birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.
³³ Mózes tehát nekik, Gád és Rúben fiainak meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet városaival és a városok körüli területekkel együtt.
³⁴ Gád fiai fölépítették Díbónt, Atárótot és Aróért,
³⁵ Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,
³⁶ Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a megerősített városokat és a juhok aklait.
³⁷ Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátajimot,
³⁸ Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
³⁹ Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, elfoglalták azt, és kiűzték az ott lakó emóriakat.
⁴⁰ Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, aki letelepedett ott.
⁴¹ Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta az emóriak sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.
⁴² Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és saját magáról Nóbahnak nevezte el.