---

¹ Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úr nak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
² és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
³ példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme,
⁴ így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel:
⁵ Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel!
⁶ Mint hosszan elnyúló völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az Úr ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok.
⁷ Kicsordul a víz kútjai vödréből, vetése vízben bővelkedik. Királya hatalmasabb Agágnál, és királyi hatalma fölemelkedik.
⁸ Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva. Megemészti az ellenséges népeket, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat.
⁹ Hever, fekszik, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!
¹⁰ Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket!
¹¹ Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól.
¹² Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél,
¹³ hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem tehetek magamtól sem jót, sem rosszat, és hogy csak azt mondhatom, amit megmond az Úr.
¹⁴ De most, mielőtt elmegyek népemhez, jöjj, hadd tárjam föl előtted, mit fog tenni ez a nép a te népeddel majd egykor.
¹⁵ Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme,
¹⁶ így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel:
¹⁷ Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának.
¹⁸ Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmas dolgokat visz véghez Izráel.
¹⁹ Eltapossa Jákób, elpusztítja még a városból menekülőket is. Eltapossa Jákób Edómot, és elpusztítja Széír menekültjeit.
²⁰ Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége.
²¹ Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked.
²² Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr.
²³ Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta?
²⁴ Hajók jönnek Kittím partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is.
²⁵ Azután felkerekedett Bálám, elment, és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.