---

¹ És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
² Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
³ Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
⁴ És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
⁵ Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
⁶ Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
⁷ Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
⁸ Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
⁹ Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
¹⁰ És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
¹¹ És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
¹² És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
¹³ De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
¹⁴ És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
¹⁵ Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
¹⁶ Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
¹⁷ A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
¹⁸ És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
¹⁹ Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
²⁰ Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
²¹ Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
²² És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
²³ Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
²⁴ Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
²⁵ Ímé eleve megmondottam néktek.
²⁶ Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
²⁷ Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
²⁸ Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
²⁹ Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
³⁰ És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
³¹ És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
³² A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
³³ Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
³⁴ Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
³⁵ Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
³⁶ Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
³⁷ A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
³⁸ Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
³⁹ És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
⁴⁰ Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
⁴¹ Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
⁴² Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
⁴³ Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
⁴⁴ Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
⁴⁵ Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
⁴⁶ Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
⁴⁷ Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
⁴⁸ Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
⁴⁹ És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
⁵⁰ Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
⁵¹ És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.