---

¹ Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
² Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.
³ Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
⁴ Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
⁵ hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
⁶ És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
⁷ és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
⁸ Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
⁹ És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
¹⁰ Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz:
¹¹ üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
¹² A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
¹³ És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
¹⁴ Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
¹⁵ Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.
¹⁶ Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
¹⁷ Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek,
¹⁸ és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
¹⁹ Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.
²⁰ A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.
²¹ Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
²² És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
²³ amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”;
²⁴ és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”.
²⁵ És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
²⁶ Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
²⁷ A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
²⁸ akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
²⁹ Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
³⁰ mert meglátta szemem üdvösségedet,
³¹ amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
³² hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.
³³ A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott,
³⁴ Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak
³⁵ – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.
³⁶ Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
³⁷ és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
³⁸ Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
³⁹ Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
⁴⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
⁴¹ Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére.
⁴² Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
⁴³ Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
⁴⁴ Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
⁴⁵ De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
⁴⁶ Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
⁴⁷ és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
⁴⁸ Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.
⁴⁹ Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?
⁵⁰ Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
⁵¹ Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
⁵² Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.