---

¹ Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból.
² Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.
³ Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával.
⁴ Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni:
⁵ Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?
⁶ Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.
⁷ Jézus erre azt mondta: Hagyj békét neki, mert a temetésem idejére tartogatta ezt.
⁸ Mert szegények mindenkor lesznek veletek, én pedig nem leszek mindig veletek.
⁹ A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból.
¹⁰ A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
¹¹ mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
¹² Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
¹³ pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya!
¹⁴ Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva:
¹⁵ Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve!
¹⁶ Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele.
¹⁷ A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette.
¹⁸ Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodajelet tette.
¹⁹ A farizeusok pedig egymás között így beszéltek: Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi!
²⁰ Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.
²¹ Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust.
²² Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak.
²³ Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
²⁴ Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.
²⁵ Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
²⁶ Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
²⁷ Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.
²⁸ Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.
²⁹ A sokaság, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: Angyal szólt neki.
³⁰ Jézus pedig azt mondta: Nem értem lett ez a hang, hanem értetek.
³¹ Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.
³² Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.
³³ Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
³⁴ A sokaság azt mondta: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?
³⁵ Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.
³⁶ Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük.
³⁷ És noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,
³⁸ hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi szavunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
³⁹ Azért nem hihettek, mert ismét azt mondta Ézsaiás:
⁴⁰ Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
⁴¹ Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.
⁴² Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából,
⁴³ mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
⁴⁴ Jézus pedig így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem,
⁴⁵ és aki lát engem, az azt látja, aki küldött engem.
⁴⁶ Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.
⁴⁷ Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.
⁴⁸ Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon.
⁴⁹ Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak.
⁵⁰ Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.