---

¹ Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Akad-e valaki, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátanék ennek a városnak!
² Még ha azt mondják is: Él az Úr! – akkor is hamisan esküsznek!
³ Pedig te, Ur am, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni.
⁴ Azt gondoltam, csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük törvényét.
⁵ Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az Úr útját, Istenük törvényét! De ők éppúgy letörték magukról az igát, és leszaggatták a köteleket!
⁶ Azért leteríti őket az erdei oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaik körül, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor vétkeztek, súlyosan tévelyegnek.
⁷ Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és őreá esküsznek, aki nem is isten! Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak.
⁸ Felajzott, buja csődörökké váltak, mindegyik a más feleségére nyerít.
⁹ Ne kérjem számon ezeket – így szól az Úr –, és ne álljak bosszút az ilyen népen?
¹⁰ Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne vessetek véget neki! Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az Úr éi azok!
¹¹ Bizony, egészen hűtlen lett hozzám Izráel és Júda háza – így szól az Úr.
¹² Megtagadták az Ur at, és ezt mondták: Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget.
¹³ A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket!
¹⁴ Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket.
¹⁵ Egy távoli népet hozok majd ellened, Izráel háza! – így szól az Úr. Régi nép ez, ősidőkből való nép; olyan nép, amelynek nyelvét nem ismered, és nem érted, hogy mit beszél.
¹⁶ Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan vitéz harcosok.
¹⁷ Felemészti aratásodat és kenyeredet, felemészti fiaidat és leányaidat, felemészti juhaidat és marháidat, felemészti szőlődet és fügefádat. Erős városaidat pedig, amelyekben bízol, fegyverrel rombolja le.
¹⁸ De még akkor sem vetek véget nektek – így szól az Úr.
¹⁹ Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, az Úr? – akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok a saját országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan országban, amely nem a tiétek.
²⁰ Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában:
²¹ Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall!
²² Nem féltek engem – így szól az Úr –, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek örökké tartó gátként, melyet nem léphet át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem lépik át.
²³ De ennek a népnek engedetlen és konok a szíve, állandóan lázadozik.
²⁴ Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Ur at, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket.
²⁵ Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól!
²⁶ Mert bűnösök vannak népem soraiban, orvul leselkednek, mint a madarászok, csapdát állítanak, hogy embereket fogjanak.
²⁷ Ahogy a kalitka tele van madárral, úgy van tele házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok.
²⁸ Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt. Nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhatnának, a szegények igazát nem védik meg.
²⁹ Ne kérjem számon ezeket – így szól az Úr –, és ne álljak bosszút az ilyen népen?!
³⁰ Borzasztó, szörnyű dolgok történnek az országban:
³¹ A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd akkor, ha eljön a vég?!