---

¹ Ezt mondta nekem az Úr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje!
² Meg is vettem az övet az Úr parancsa szerint, és a derekamra kötöttem.
³ Másodszor így szólt hozzám az Úr igéje:
⁴ Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!
⁵ Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem.
⁶ Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az Úr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!
⁷ Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.
⁸ Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje:
⁹ Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét!
¹⁰ Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen.
¹¹ Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.
¹² Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? –
¹³ akkor ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal.
¹⁴ Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az Úr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!
¹⁵ Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az Úr szól.
¹⁶ Dicsőítsétek az Ur at, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt elbotlanátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr vakhomályt hoz el, és sűrű sötétséget támaszt.
¹⁷ Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az Úr nyája.
¹⁸ Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek: Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok!
¹⁹ Körül vannak zárva a Délvidék városai, nincs aki felszabadítsa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül.
²⁰ Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad?
²¹ Mit fogsz mondani, amikor föléd rendeli, nyakadba ülteti azokat az Úr, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a vajúdó asszonyon?
²² Ha pedig ezt kérded magadtól: Miért történt ez velem? – sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot.
²³ Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!
²⁴ Úgy szétszórom őket, akár a pelyvát, amelyet elsodor a pusztai szél.
²⁵ Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád – így szól az Úr –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál!
²⁶ Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod.
²⁷ Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!