---

¹ Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta.
² Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya.
³ Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.
⁴ De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából.
⁵ Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak.
⁶ De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta.
⁷ Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet.
⁸ Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él.
⁹ És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott,
¹⁰ mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.
¹¹ Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való?
¹² Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.
¹³ Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
¹⁴ Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes.
¹⁵ És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap,
¹⁶ aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint.
¹⁷ Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”
¹⁸ A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan,
¹⁹ mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá.
²⁰ Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –,
²¹ hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.”
²² Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé.
²³ És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban;
²⁴ az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké.
²⁵ Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.
²⁶ Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett.
²⁷ Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul.
²⁸ Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.