---

¹ Habakuk próféta imádsága. A panaszénekek dallamára.
² Ur am, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Ur am. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
³ Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsősége betölti a földet.
⁴ Ragyogása olyan, mint a napfény, sugarak támadnak kezéből: abban rejlik az ereje.
⁵ Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.
⁶ Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.
⁷ Látom, amint omladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
⁸ A folyamok ellen lobbantál haragra, Ur am? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?
⁹ Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.
¹⁰ Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, mindent elborít az áradat, morajlik a mélység vize, magasra emelkednek partjai.
¹¹ A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.
¹² Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
¹³ Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
¹⁴ Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy fölfalhatják rejtekhelyén a szegényt.
¹⁵ Átgázoltál lovaiddal a tengeren, a nagy vizek habjain.
¹⁶ Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim; fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!
¹⁷ Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
¹⁸ De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.
¹⁹ Az Úr, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre.