---

¹ Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.
² Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
³ Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
⁴ eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
⁵ és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
⁶ Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.
⁷ Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
⁸ Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
⁹ Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.
¹⁰ De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
¹¹ Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
¹² Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak?
¹³ Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
¹⁴ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
¹⁵ Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
¹⁶ Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
¹⁷ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
¹⁸ Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
¹⁹ Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
²⁰ Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
²¹ Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
²² Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
²³ Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.
²⁴ Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
²⁵ Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.
²⁶ Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
²⁷ Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent.
²⁸ Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
²⁹ Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
³⁰ Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban?
³¹ Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
³² Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”.
³³ Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”
³⁴ Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.
³⁵ De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?
³⁶ Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal,
³⁷ és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
³⁸ De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.
³⁹ Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
⁴⁰ Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké.
⁴¹ Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.
⁴² Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
⁴³ elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
⁴⁴ Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.
⁴⁵ Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.
⁴⁶ De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.
⁴⁷ Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való.
⁴⁸ Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
⁴⁹ És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.
⁵⁰ Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
⁵¹ Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni.
⁵² Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
⁵³ Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
⁵⁴ Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!
⁵⁵ Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”
⁵⁶ A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
⁵⁷ De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
⁵⁸ Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.