---

¹ A Sátán Izráel ellen támadt, és felindította Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
² Azt mondta azért Dávid Jóábnak és a hadinép elöljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és hozzátok hozzám az eredményt, hadd tudjam meg a számukat.
³ Akkor azt mondta Jóáb: Szaporítsa meg népét az ÚR százannyira, mint amennyi most. Hát nem mindannyian a te szolgáid-e azok, uram, királyom? Miért kutatja ezt az én uram? Miért bűnhődjék hát ezért Izráel?
⁴ De a király szava erősebb volt Jóábénál. Elment azért Jóáb, és bejárta egész Izráelt, azután visszatért Jeruzsálembe.
⁵ Azután jelentette Dávidnak a nép számát. Egész Izráelben ezerszer ezer és százezer fegyverforgató férfi volt. Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverforgató férfi.
⁶ Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjük, mert sehogy sem tetszett Jóábnak a király parancsa.
⁷ De Istennek sem tetszett e dolog, ezért meg is verte Izráelt.
⁸ Dávid akkor azt mondta Istennek: Igen vétkeztem azzal, hogy ezt műveltem. Most azért bocsásd meg szolgád vétkét, mert fölöttébb esztelenül cselekedtem!
⁹ Akkor így szólt az ÚR Gádhoz, Dávid látnokához:
¹⁰ „Menj el, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három dolgot tárok eléd, válassz magadnak közülük egyet, hogy azt cselekedjem veled.”
¹¹ Elment tehát Gád próféta Dávidhoz, és azt mondta neki: „Így szól az Úr: Válassz magadnak!
¹² Három esztendeig tartó éhínség legyen, vagy három hónapig dúljanak szorongatóid, és érjen utol ellenséged fegyvere, vagy az ÚR fegyvere, a döghalál legyen három napig földeden, és az ÚR angyala pusztítson Izráel egész határában? Azért fontold meg, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött.”
¹³ Dávid ezt felelte Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe!
¹⁴ Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és meghaltak Izráelből hetvenezren.
¹⁵ Ezenkívül az ÚR egy angyalt is bocsátott Jeruzsálemre, hogy pusztítsa el. De mikor ölni kezdte volna a népet, odatekintett az ÚR, megkönyörült veszedelmükön, és azt mondta a pusztító angyalnak: Elég immár, vond vissza a kezed! Az ÚR angyala ekkor a jebúszi Ornán szérűjénél állt.
¹⁶ Akkor Dávid fölemelte szemét, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll a föld és az ég között, kivont karddal a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt föl. Ekkor Dávid és a vének is zsákruhába öltöztek, és arcra borultak.
¹⁷ Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hát nem én számláltattam-e meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? Ó, én URam, Istenem, forduljon ellenem a kezed és az én házam népe ellen, de ne sújtsa a népedet ez a csapás.
¹⁸ Akkor az ÚR angyala szólt Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, menjen föl, és építsen oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén.
¹⁹ Fölment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az ÚR nevében mondott.
²⁰ Amikor Ornán hátratekintett, és meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornán ugyanis éppen búzát csépelt.
²¹ Amikor Dávid Ornánhoz érkezett, Ornán föltekintett, meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.
²² Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hogy oltárt építsek rajta az ÚRnak. Valós árán add nekem, hogy megszűnjék ez a csapás a népen!
²³ Ornán azt felelte Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, királyom azt cselekedje vele, ami neki tetszik! Sőt az ökröket is odaadom égőáldozatul, és a cséplőszerszámokat tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatul. Mindezt ajándékul adom.
²⁴ Dávid király azt mondta Ornánnak: Nem úgy, hanem teljes áron akarom megvenni tőled. Mert nem veszem el azt, ami a tied, az ÚR számára, és nem akarok neki a máséból égőáldozatot áldozni.
²⁵ Így Dávid hatszáz aranysékelt adott Ornánnak a szérűért.
²⁶ És Dávid oltárt épített az ÚRnak. Égő- és békeáldozatot mutatott be, és segítségül hívta az URat, aki meghallgatta őt, és a mennyből tüzet bocsátott az égőáldozat oltárára.
²⁷ Az ÚR parancsolt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.
²⁸ Abban az időben ott áldozott Dávid, mivel látta, hogy az ÚR meghallgatta őt a jebúszi Ornán szérűjén.
²⁹ Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeón magaslatán volt.
³⁰ Dávid azonban nem mert fölmenni oda, az Isten színe elé, hogy tőle tudakozódjék, mert igen megrettent az ÚR angyalának kardjától.